A Sahnáméból

Firdúszi a „Sahnámé"-ban, melynek a jelen munka három legszebb részét adja, a perzsák hősmondáit szőtte össze egy csodás szépségű, hatalmas eposzba. E hősmondák anyagát részben a perzsák saját szent könyvei, részben görög írók örökítették meg. Már az Aveszta, mely ma már legalább 3000 éves, megemlít számos mythikus alakot, akikkel később Firdúszi nagy eposzában találkozunk. Sőt lehet, hogy már az Aveszta keletkezésének idején volt valami írott feljegyzése Túrán mythikus történetének; annyi legalább is valószínű, hogy ez a történet akkor már közismeretű volt, benne volt a nép tudatában. Ezt a keleti módra hosszú nevű Firdauszit gyakorta Firdúszinak vagy Ferdauszinak írják és mondják. Életéről oly sok egymásnak ellentmondó adat szállt az utókorokra, hogy nem tudhatni, mennyi a hiteles tény, mennyi az anekdota. Annyi azonban bizonyos, hogy egy jó évezred óta őt tartják a perzsa irodalom legnagyobb epikus költőjének, az óriási terjedelmű perzsa eposz megalkotójának. Ennek a párrímes versekben írt végtelenül hosszú műnek a perzsa eredetiben "Sáhnáme", azaz magyarul "Királyok könyve" a címe, terjedelme mintegy 120 000 verssor (közel 4000 könyvoldal). Ennél hosszabb eposz csak Indiában született, de ott nem is egy, hanem kettő: a "Mahábhárata" és a "Rámájana". De ott a hegyek és a dzsungeleknek nevezett bozótok is nagyobbak, mint bárhol másutt. Ami hiteles a híradásokból, az mindenekelőtt maga a "Sáhnáme". Valóban ő írta, és az egykor leírt szöveg ezer év alatt se módosult, a perzsák számára mindig szent szöveg és nemzeti ereklye volt. Az is bizonyos, hogy a költő a perzsiai Túsz városának közelében született, s e városban is halt meg vénséges vénen. De hogy azok az egyéb költemények, amelyeket szintén neki tulajdonít a hagyomány, valóban az ő művei-e, vagy olyan költőké, akik tudatosan őt utánozták vagy önkéntelenül a hatása alá kerültek, erről minden évszázadban más és más a tudósok véleménye. Azt se tudjuk pontosan és hitelesen, hogy az ifjúkor és a végső öregség színhelyén, Túsz városán kívül mikor, hol tartózkodott. Erről van számos híradás, de még csak nem is sejtjük, hogy ezek közül melyik a tény, és melyik az anekdota.