Terminológia és fordítás

A nyelvek és különösen a nyelvek közötti átjárás lehetősége tanulmányaim kezdete óta érdekel. A nyelvtanulás számomra mindig két nyelv egyidejű fejlesztését, a két rendszer folyamatos megfeleltetését jelentette, és a nyelvvizsgákon is a fordítást tartottam a legizgalmasabb feladatnak. Később, egyetemi tanulmányaim alatt lehetőségem volt e területen magas szintű elméleti ismeretekre is szert tennem, a PTE Közgazdaságtudományi Karának ágazati szakfordítóképzése keretében. Így bár alapvégzettségem szerint közgazdász vagyok, később pedig jogi, illetve európai uniós tanulmányokat folytattam, az egyetemi évek alatt szakfordítói, majd később terminológus-tréner (ECQA) képesítést is szereztem. Ez későbbi pályafutásomat is meghatározta, hiszen egy hosszabb közigazgatási kitérő után jelenlegi oktatási és kutatási tevékenységem is a szakfordításhoz és terminológiához kötődik. A terminológia fordításban betöltött szerepét és jelentőségét már az egyetemi évek alatt megtapasztaltam. E felismerést a központi közigazgatásban eltöltött többéves munkatapasztalatom is megerősítette, ahol a fordítások koordinálásáért is felelős egység vezetőjeként folyamatos bizonyítékát láttam annak, hogy a fordítási és a terminológiai kérdések a gyakorlatban összekapcsolódnak, ezek megválaszolásához, a jelenségek leírásához azonban nélkülözhetetlenek az elméleti ismeretek. Így nem véletlen, hogy doktori kutatásaim keretének e témát, a fordító terminológus szerepének vizsgálatát választottam, egy speciális kontextusban, az Európai Unióban. A kutatásokban elmélyülve érdeklődésem egyre inkább a fordításközpontú terminológiaelmélet felé fordult, amelynek gyakorlati hasznát nem csak oktatóként, hanem fordítóként, lektorként is tapasztalom. A tanulmánykötet, amelyet kezében tart az olvasó, az elmúlt tíz év e sokrétű kutatási, oktatói, fordítói és munkatapasztalatainak összegzését adja. Nem nyelvészként érkeztem e területre, így több szakterület határán mozgok. Ezért célom az is, hogy kutatásaim révén a különböző, tevékenységükben mégis összekapcsolódó területek képviselői közelebb kerüljenek egymáshoz, azaz az adott szakterület képviselői („a” szakemberek), valamint a nyelvész, a szakfordító és a terminológus – maguk is szakemberek – egy-egy közös munka során megismerjék egymás szempontjait, az oktatás pedig felkészítse őket e szempontok kölcsönös elfogadására.