A politikatudomány alapvonalai

E könyv célja, hogy az egyetemi hallgatók, illetve a politikatudomány iránt érdeklődő művelt, de nem szakember olvasó számára a tudományos megismerés követelményeit maximálisan tiszteletben tartva, a lehetőségekhez képest mégis világosan és közérthetően fogalmazva képet adjon a kortárs politikatudomány fogalmairól, problémáiról és elméleteiről. Már maga a „politikatudomány” kifejezés is tisztázandó kérdéseket vet fel. Miért és milyen értelemben beszélünk politikatudományról? A kérdésről hosszú ideig folyt a vita két szembenálló, sőt egyenesen ellentétes álláspont képviselői között. Az egyik oldalon álltak azok, akik szerint a társadalom és a politika tanulmányozását az érettebbnek és fejlettebbnek tartott természettudományok módszertani és szubsztanciális mintáihoz kell közelíteni, Claude Henri de Saint-Simon kifejezésével élve: egyfajta „társadalmi fizikát” kell kidolgozni, „demonstratív” és „végérvényes” tudásra törekedve. A másik oldalon azok álltak, akik szerint a politikát lehetetlen tudományos alapokon vizsgálni, mert az az emberi cselekvés terméke és kifejeződése, ezért a politika tanulmányozására a tudományos vállalkozás módszerei és eszközei nem alkalmasak. Szerencsére ma már a társadalomtudományok és a természettudományok szembenállása korántsem ilyen éles; minden ellenkező látszat ellenére már a természettudományok sem tartanak igényt a demonstratív és végérvényes tudásra, módszertani szinten érvelőbbek lettek, inkább valószínűségi, mint „determinista” terminusokban gondolkodnak. A fejlődés tehát épp ellenkező utat járt be, mint azt egyesek előirányozták: a természettudományok nagyobb mértékben közeledtek a társadalomtudományok „modelljeihez”, mint amennyire ezeknek kellett volna a természettudományok modelljeit megközelíteniük. Ez kihúzta a talajt a két szélsőséges álláspont alól: ma már nem gondoljuk, hogy a „humán” tudás és a „tudományos-fizikai” tudás közt áthidalhatatlan különbség lenne, másrészt azt sem hisszük, hogy a társadalomtudományok módszertanát ahhoz az egyetlen és vitathatatlan „tudományos” módszertanhoz kellene igazítani, amelyet a természettudományok fektettek le. Természetesen nemcsak módszertani kérdésekről lesz szó. Könyvünk tárgyalja a politikatudomány kanonikus alaptémáit, a nemzetközi viszonyok kivételével, amely tudományos szinten is önálló témakör. A háborút viszont nem hagyhatjuk ki, mert a háború a politikai elemzés centrális témája. A kötet fontos célja, hogy megismertesse az olvasót a politikatudomány szókincsével, fogalmaival, s olyan definíciókat adjon, melyek segítségével kritikus szemmel vizsgálhatjuk a múlt és a jelen politikai jelenségeit, és tudatosan felkészülhetünk a jövőre. Szándékunk továbbá az is, hogy olyan útipoggyászt nyújtsunk át a leendő kutatóknak, amely nélkülözhetetlen a mélyebb tudományos megismerés felé való elinduláshoz. Jómagam számos terjedelmes kötetet szenteltem több olyan témának, amelyre itt mindössze néhány oldal jutott.