Féleleműző játékok

A gyermeki világ nem mindig boldog és védett -ellenkezőleg: gyakori jelenség a riadalom és a félelem. Nora éjjel keservesen kiabál, majd egy kis idő múlva megjelenik a szülői hálószobában. Az óvodában Hannes erősen kapaszkodik édesanyja karjába. Sír és jajveszékel: „Anyu, ne hagyj egyedül!" Mara reggelenként az ágyban fekve hasfájásra panaszkodik: „Beteg vagyok. Nem tudok iskolába menni!" Mirco, miután meglát egy kutyát, apja háta mögé bújik, és nem akar továbbmenni. Ilyen és más hasonló rituálékkal mindenki találkozott már, aki gyerekekkel él és dolgozik. A leírt szituációkban a gyermeki félelem nyilvánul meg. Ha kisgyermekekkel élünk együtt, hamar megtapasztalhatjuk, hogy a gyermek nem mindig gondtalan, egészséges és bájos. Sajátos, intenzíven megélt félelmekkel és problémákkal rendelkezik, melyek legtöbbször nagymértékben eltérnek a szülőkétől. A szülők óvni akarják gyermeküket, és gyakran saját magukat hibáztatják a gyermek félelmei miatt. A gyermeki félelmek hátterét kutatva hamar megérezzük, hogy az okok éppoly sokrétűek, mint a félelem megnyilvánulási formái. A félelmek elbizonytalanítanak minket, szülőket és nevelőket, gyakran tanácstalanná válunk, ugyanis nemegyszer saját magunkat hibáztatjuk azok kialakulásáért. Ügy véljük, hogy valamit rosszul csináltunk, és elgondolkodunk a lehetőségekről, melyekkel segíthetnénk a gyermeknek félelmei legyőzésében. félelmek értelmezéséhez, azok kezeléséhez és legyőzéséhez. A félelem nélkülözhetetlen része az emberi létnek, és egész életén keresztül elkíséri az egyént. Fontos szerepet játszik a túlélésben, miközben a legyőzésükre való törekvés természetes. A gyermekek fejlődésük során gyakran panaszkodnak félelmekre, egyesek többre, mások kevesebbre. Szinte minden gyerek ismeri az elválástól való félelmet, néhányan a zivatartól, mások a sötétségtől, az orvosi vizsgálattól vagy rettenetes szörnyektől tartanak. Ha magukra hagyjuk őket aggasztó gondolataikkal és félelmeikkel, könnyen megeshet, hogy azok egy idő után elhatalmasodnak rajtuk. A szülők és a nevelők számára tehát fontos feladat a gyermeki félelemhez való megértő viszonyulás, illetőleg annak kezelése és leépítése. A félelem okozta feszültség a legelemibb tapasztalatok közé tartozik.