Épületszerkezettan (3/1)

E könyv a három kötetre tervezett Épületszerkezettan első része. Közvetlen célja: a szocialista mérnökképzés, az építésznevelés; közvetett célja: a nagy feladatokat megoldó építőgyakorlat munkájának segítése. Néhány szót a tantárgyról, a könyv módszeréről, közlési módjáról és végül a feladat nehézségeiről. Az épületszerkezettan feladata az épület összes szerkezeteinek oktatása, a szerkesztő-, szerkezettervező készség kifejlesztése, a szükséges ismeretanyag, mesterségbeli tudás és szakmai műveltség megadása. A könyv módszere: törekszik a fokozatosságra, az összefüggések kimutatására és igazolására, az összehasonlításra mint az értékelés és kiválasztás alapjára, és a leggyakoribb, a legalkalmasabb és a legkorszerűbb kiemelésére. A könyv közlési módja: célja a tömörség, a szabatosság és a komplex ábrázolás, — a kiegészítő ismereteket lábjegyzetek tartalmazzák, — a csak elvi síkon ismerendő szerkezetek ábráit O, a csak szerkezeti műveltség céljából közölt (tehát nem megtanulandó) szerkezetek ábráit O jelzi. A feladat nehézségei: a szocializmus építésének hatalmas és egyre növekvő feladatai megoldásához jól képzett, széles látókörű, az új iránt fogékony, politikailag, szakmapolitikai lag és gazdaságilag tisztán látó szakemberekre! egy szóval: szocialista építészekre van szükség. Az oktatás, nevelés célja tehát világos, egyértelmű, ugyanakkor azonban az építészet, építés és építéstudomány teljes területe az átalakulás, változás, a nagyiramú fejlődés időszakát éli. Más a feladat, más a tartalom, más a kifejezés és a formálás is. A régi mellett forradalmian új anyagokból, új szerkezetekkel és új eljárásokkal építünk. A múlt hagyományos szerkezetei egyre jobban értelmüket vesztik, az emberi hangyaszorgalom munkáját egyre inkább gépek munkája váltja fel. A feltörő új kiszorítja a régit, de az új még nem általános, még nem teljesen kiforrott, még gyakran csak kísérlet — sokszor még ki sem próbált -, és eredete is visszanyúlik a régibe. A régibe, mellyel még unos-untalan találkozunk, amely még házaink anyaga, szerkezete, amelyet még sokáig foltozunk, javítunk, amelyet tehát ismerni kell. Tanítani és tudni kell tehát a régit, de még inkább az újat. Ismerni kell a múltat, de látni keil a fejlődés irányát, útját. E szempontok egyeztetése nem könnyű, és különösen nehéz az első kötetben, amely még csak az alapvető szerkezetek egy részét tárgyalja, és nyilván csak a régiből indulhat ki. Tájékoztatásul: a II. kötet az alapozást, szigetelést, építési és szerkezeti rendszereket, a mozgóhézagot, a fal mint építészet-et és a lefedő szerkezeteket ismerteti, míg a III. kötet a különböző fedéseket, a fémlemez szerkezeteket, az ajtókat, kapukat és ablakokat, a portálokat, rácsokat, a padozatokat és burkolatokat tárgyalja. Köszönetemet fejezem ki a Művelődésügyi Minisztériumnak a könyv megírásának lehetőségéért, a Tankönyvkiadónak a szép és gondos kiállításért, a bírálóknak a hasznos tanácsokért. Külön kell megemlékeznem tanszéki munkatársaimról, elsősorban Lévai Andor docensről, kiknek lelkes és áldozatkész munkája nélkül e könyv nem készülhetett volna el.