Világűrjog

A nemzetközi jog egyik sajátossága, hogy szabályait nem alanyai fölé rendelt törvényhozó alkotja, hanem maguk az államok, amelyek egymás közti kapcsolatukban ezekből a normákból jogokat származtatnak és kötelezettségeket viselnek. A nemzetközi jog nem alkot olyan viszonylag zárt rendszert, mint az államok belső tételes jogai. Ez a különleges vonás azzal jár, hogy a nemzetközi jogász gyakran kénytelen valamely jogszabály érvényességét bizonyítani, mielőtt abból következtet. A nemzetközi űrjog a nemzetközi jog kialakulóban levő új területe. Jelenlegi fejlődési szakaszában — in statu nascendi — különösen érezhetők e sajátosságok. A világűrjog tudományos feldolgozásánál maguk a kérdések állnak előtérben. Megoldásokat keresve arra kell törekednünk, hogy a de lege ferenda elképzelések és tervezetek elkülönüljenek a már megvalósult tételes szabályozás és a nemzetközi jog általános szabályaiból levonható következtetések feldolgozásától. Munkámban, amely az első szerény magyar kísérlet a világűrjog problematikájának és tételesjogi helyzetének összefoglaló ábrázolására, a feldolgozás módszerét ez a szempont határozta meg. Az ember tevékenységi területe a légitér után a világűr küszöbéig jutott, és nemzedékünk bizonyára tanúja lesz a Hold és Naprendszerünk belső bolygóinak körzetében végrehajtott bátor űrhajós-vállalkozásoknak. Nézetem szerint jogi szempontból mégis az eddig elért eredmények a döntőek. Kerülni igyekeztem a világűrjogi műveket gyakran jellemző kuriózumokat. A világűrjog szocialista elmélete az űrkutatás realitásait követi, és nem folyamodik utópisztikus tényállásokhoz. A világűrjogi problematika súlypontja ma e jogterület elméleti megalapozása mellett azokon a kérdéseken nyugszik, amelyek a jelenlegi technikai szinten a békés együttélés nemzetközi jogi vonatkozásaival függenek össze. A világűr meghódítása az emberi civilizáció fejlődésének új távlatait nyithatja meg. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a nagyszerű eredmények eszközei — rakéták és elektronikus berendezések — a pusztítás szolgálatában nukleáris fegyverekkel párosulva az egész emberiséget fenyegető globális veszedelemmé válhatnak. A szocialista világűrjogi tudomány jellegét és módszereit ez a felismerés hatja át. Az Egyesült Államok szenátusa által kiadott nagy világűrjogi anyaggyűjtemény egyik szerkesztője bevezető tanulmányában elismerően állapította meg, hogy a szocialista államok világűrjogászait a forrásanyag ismerete és felhasználása, valamint az eredeti elemzések terén előnyösen lehet összehasonlítani nyugati kollégáikkal. „Munkásságuk értékéből mégis levon az a propaganda-igény, mely legjobbjaikat is jellemzi” (R. Crane, Legal Problems, 1016. о.). írásaink realizmusa, melyet témaválasztásban és módszerben követünk, valóban nem jár együtt valamilyen hűvös objektivizmussal. Ellenkezőleg, munkánk lendületét az egész emberiség békéjéért érzett felelősségtudat adja meg. Elégtételül szolgál, hogy a világűr békés felhasználásának alapvető kérdéseiben a kapitalista államok világűrjogászainak jelentős része egyetért velünk. Munkásságunk nemzetközi kihatásaiban természetesen nem az ideológiai előfeltevések, hanem a népek békés együttélését kívánjuk szolgálni, s hozzájárulni ahhoz, hogy a tudományban tapasztalható számos consensus hasonló egyetértéshez vezessen a világűr békés felhasználását célzó nemzetközi együttműködés terén.