Székely Endréné [1912-1979]

1912. augusztus 18-án született a Pece-parti Párizsban; Nagyváradon, egy népes tanítócsalád hetedik gyermekeként. A szülők nyolc gyermekük közül ötöt neveltek fel, három kicsi korában méghaIt. Édesapja szegényparaszti sorból emelkedett ki. Eredetileg néptanító volt, Ica születésekor tanítóképző-intézet! tanár. Édesanyja — „református prédikátorok ivadéka" — otthon a háztartást vezette és a gyermekeket nevelte. Nagyvárad egyszerre volt magyar és soknemzetiségű város. A magyar többség mellett románok, németek, görögök, olaszok lakták. Fejlődő ipar, virágzó kereskedelem, vallási, nemzetiségi, nyelvi sokszínűség, pezsgő szellemi élet — ezek alakították, formálták a város sajátos légkörét, varázsát. Ez a város volt kisgyermekkora, első iskolaévei színhelye. Hat évtized múltán is kedves emléke a kisebb testvéreivel, a szomszéd gyerekekkel az udvaron, a kertben, a Sebes-Körös partján folytatott sok-sok játék; édesapja dolgozószobája, ahol minden korlátozás nélkül, szabadon búvárkodhatott, még a szakkönyvekben és a folyóiratokban is; a váradi Szigligeti Színház, amelynek egyik nagybátyja volt a főrendezője. Nagyváradon látta az első — még nagyon kezdetleges — mozifilmet is (az Eötvös-vers alapján készült Egy árva gyermeket). Első iskoláira, tanítóira szívesen emlékezik. Különösen nagy hatással volt rá a már akkor is országosan elismert, kiváló tanító: Vadász Zoltán. „Sokmindent alkalmazott (akkor!) az elemi iskolában, amit most nagy újításként igyekszünk bevezetni. Nem volt soha házi feladat, mindent megtanított az iskolában, senki sem bukott meg. Örömteli volt nála a tanulás: inkább dicséri, jutalmazott és bátorított, mint fenyített. De azért nem volt igénytelen sem! Olyan emberek kerültek ki abból a régi-régi elemiből, mint például Straub F. Bruno akadémikus, Bozóky László világhírű fizikus..." Nem csoda hát, hogy az iskolával való találkozást úgy élte át a kis Horváth Ilona, mint az otthoni, családi nevelés közvetlen folytatását.