A pécsi székesegyház, különös tekintettel falfestményeire

Székesegyházunk nem csak régisége, hanem számos maig megőrzött műkincseinél fogva régóta a legkiválóbb magyar és német tudósok tanulmányainak tárgya, s így újjáalakítása is, mely minden tekintetben méltó e monumentális műhöz, szintén legérdekesebb művészettörténeti tény. Nem állítja ugyan már senki, hogy itt Péter királyunk életének symbolikus domború kőképei maradtak fenn, de az bizonyos, hogy ő ide temetkezett, s a teljes épségében fenmaradt altemplom, mely nagyságra Európában a harmadik, XI. százévi épület, és többi része is Magyarország műtörténetéhez sok jeles emléket őrzött meg, habár töredékekben is. Mohó vágygyal szerettem volna ezért már régen e nevezetes románízlésű egyházról egyet-mást tudni; s építési és szobrászati jelességeit alaposan élvezni. Henszlmann Imre nagy munkája: Pécs régiségei e tekintetben többet is nyújt, mint kellene. De e mű elriasztó bősége és a felölelt anyag nehézkes előadása, mely mondhatni egész műarchaeologiai irodalmunknak közös vonása, nem igen vonzott, s úgy vélem, hogy ez részben oka annak, hogy építési, szobrászati és festőművészeti ereklyéink ismerete, azok szépségeinek élvezete, vagy még bár csak némi érdeklődés is ezek iránt, művelt közönségünk között oly nehezen terjed, és kevés kilátás, hogy az alaposabb studium által tisztáit műérzék egyhamar kellő lendületet vegyen. Még jobban sarkalta tudás- és élvezetvágyamat a pécsi székesegyház újjászületése, megifjodása, s ez egyre tovább vitt az ismeretek megszerzésében, melyek az egyes művészeti vonások élvezésére szükségesek. Végre, talán túlbecsülve csekély erőmet, azt hittem, hogy másokban is felkelthetem némileg azt a lelkesedést és felséges élvezetet, a mely ily nagyszerű műnek haladó megújulása láttára bennem felébredt. Elég, hogy mint Felhívásomban említém, magával az épülő dómmal párhuzamosan, tehát 8-9 éve dolgozom annak műtörténet! leírásán. Az első fejezetek, a dóm külsejéről, már évekkel ezelőtt napvilágot láttak a pécsi áll. főreáliskola 1887/8. évi Értesítőjében s néhány példány külön lenyomatban is. Azután, hogy a restaurált pécsi székesegyház helyét főkép a díszítő- és egyház-művészi tekintetben a kiválóbb európai hasonló ízlésű restaurált egyházak körében kijelöljem, beutaztam kétszer is Olaszországot s a Rajna vidékeit; miáltal arra a kellemes meggyőződésre jutottam, hogy a pécsi székesegyház restaurátorai a stilszerű egyházi művészetnek bonyolult kérdését egészben és nagyban jóval szerencsésebben oldották meg, mint akár az olaszországi ó-keresztény és román ízlésű templomok restaurátorai, akár pedig Essenwein és a köréje csoportosult német művészek, a kik a Rajna vidékén fáradnak a stilszerű művészet kifejlesztésén. Sőt arra meg épen büszkék lehetünk, hogy ez a művészeti ág a pécsi székesegyházon jelentékeny részben épen magyar művészek által, hatalmas lépést tett előre. Mind e mellett soha sem volt czélom a székesegyház mindenoldalú szakleírását adni, lm tán ezt erőm megengedte volna is. Czélom csak a mű építési, képfaragási és festőművészeti szépségeinek olyanszerű előadása, hogy arról lehető eleven képet alkosson magának az is, a kinek nem czélja a leirás alapján e monumentális művet újból felépíteni.