Brigetiói gemmaleletek

A Pannónia északi limesén, a Vág Duna-torkolatával átellenben fekvő Brigetio már a Kr. u. 1. század közepe körül katonai állomáshellyé vált. Az 1-2. század fordulója körül a Carnuntum és Aquincum közti határszakasz megerősítésére legióstábort hoztak itt létre, ahol a légió I. adiutrix állomásozott. A tábor a quad-markomann háborúk fontos bázisa volt. A háborút követően az emberveszteséget túlnyomórészt a Keletről (Kis-Ázsia, Syria) bevándorolt lakosság pótolta. Ez nagymértékben elősegítette a tábor körüli (canabae) és az attól nyugatra fekvő polgári település kialakulását és fejlődését. Ez utóbbi a 3. század elején megkapta a municipium, majd a század közepe körül a colonia rangot. Ugyancsak a század elején, 214-ben határmódosítás következtében a város Pannónia Superiorból Pannónia Inferiorba került át. A város virágzó gazdasági életéről tanúskodnak azok a hatalmas éremgyűjtemények, melyek az itteni leletekből jöttek létre.2 A fizetőképes kereslet vonzotta a kézműveseket és a kereskedőket. Az árubőségnek köszönhető a kerámia-, az üveg-, a csont-, a bronz- és a gemmaleletek más pannoniai városokat túlszárnyaló mennyisége.3 A 3. század közepétől megerősödő barbár támadások következtében az addig virágzó városi élet hanyatlásnak indult. 375-ben itt tárgyalt a quad követséggel a békefeltételekről I. Valentinianus, és eközben érte a halál. Ekkor már a polgári lakosság elhagyta a veszélyessé vált települést, a helyben maradók a római uralom végéig a tábor területére húzódtak vissza. Bár Brigetio módszeres feltárására mind ez ideig nem került sor, mégis Pannónia leggazdagabb lelőhelyei közé tartozik. Az innen származó leletek bőségére és világszerte való széthurcolására már a 18. századból van adatunk: „De hogy mennyi és mekkora értékű emléket szolgáltatott az ókorról a buzgó történetkutatóknak ez a mai nyomorúságos falu [ti. Szőny], azt nem egykönnyen számlálhatja el az ember. Mellőzve az ott talált minden méretű bronz-, ezüst- és aranypénzeket, amelyekből szinte határtalan mennyiség forog az egész világban, csak azt a néhány fönnmaradt hagyatékát fogom ismertetni ennek az uralkodó népnek..., amelyet azon a környéken találtak s az idevalósi Kazzay-múzeumba hoztak... De ki sorolhatná föl egyenként a római ókor gyönyörű szőnyi tárgyait? Nem hinném, hogy akadna még egy hely az egész Pannóniában, amely az újkorban több pénzt vagy más kincset szolgáltatott volna a római ókorról.”