Elszabadult világ

E rövidke kötet élete a BBC 1999. évi Reith-előadásaiként indult, amelyeket a BBC Rádió 4 rádióadó és a World Service televíziócsatorna sugárzott. Bizonyos rangot jelent a huszadik század utolsó Reith-előadójának lenni. Figyelembe véve az időzítést, ez megfelelő alkalomnak tűnt arra, hogy a századvég világához kapcsolódó néhány kiemelt témacsoporttal foglalkozzam. Reméltem, hogy az előadások vitát gerjesztenek, és ez be is következett. Legnagyobb örömömre újságok és folyóiratok világszerte támadták, szerencsére jelentős számban keltek a védelmére is. Az előadásoknak és ennek a könyvnek is az Elszabadult világ címet adtam, mivel ez a kifejezés sokunk élményét tükrözi, akik a viharos változások korában élünk. De nem én vagyok az első, aki az „elszabadult világ” kifejezést használja. Sőt, nem is én vagyok az első Reith-előadó, aki használja. Az ünnepelt antropológus, Edmund Leach használta ezt Reith-előadásai címének, mintegy negyed századdal ezelőtt. Ő azonban egy kérdőjelet illesztett a cím végére. Úgy gondolom ma már ez nem indokolt. Leach előadásait egy stúdióban vették fel, valahol az angol rádió központi épületében Londonban, hasonlóan a többi előadóhoz, egészen a közelmúltig. John Keegan hadtörténész, az 1998-as előadó eltért a konvencióktól, és meghívott közönség előtt beszélt, majd az előadások után kérdések és válaszok következtek. Az én előadásaim is ezt a felépítést követték, egy további változtatással: első ízben zajlott nemzetközi közegben. A nyitó és a záró előadás a globalizációról és a demokráciáról Londonban hangzott el, a kockázatról, hagyományról és családról szóló részeket pedig Hong Kongban, Delhiben és Washingtonban rögzítették. A közönség minden előadásra élénken reagált, meg is köszönöm ezt a résztvevőknek. Hasonlóan köszönetét mondok az előadások körül az interneten folytatott vita összes hozzászólójának. Kísérletet tettünk arra, hogy globális elektronikus beszélgetést kezdeményezzünk a globalizációról. A világ minden sarkából nagy számban küldtek észrevételeket és kritikai megjegyzéseket. Remélem, megbocsátják nekem, hogy nem tudtam minden egyes felvetett gondolatra és kérdésre személyesen válaszolni. Mások igen sok időt fektettek az előadások kidolgozásába, és ha az előadások netalán sikeresek, ezért sokkal tartozom nekik. Akiket külön szeretnék megemlíteni: James Boyle, a Rádió 4 intendánsa; Sir Christopher Bland, a BBC elnöke; Gwyneth Williams producer; Charles Sigler, Smita Patel, Gary Wisby, Mark Byford, Mark Smith, Marion Greenwood, Jenny Abramsky, Sue Lynas, Mark Damazer, Sheila Cook és a BBC produkcióscsapat többi tagja; a BBC bemondói, akik olyan kiváló munkát végeztek: Melvyn Bragg, Matt Frei, Mark Tully és Bridget Kendall; Anna Ford, aki sok segítséget adott; a Londoni Közgazdaságtudományi Egyetemről Anne de Sayrah, Denise Annett, Miriam Clarke, aki kiemelkedő munkát végzett a kézirat gépelésével és átgépelésével, Amanda Goodall, Alison Cheevers, Chris Fuller, Fiona Hodgson, Boris Holzer és Reggie Simpson. Külön hálával tartozom Alena Ledenevának tanácsaiért és támogatásáért. David Held a kézirat több változatát is olvasta, és számos lényegi észrevételt tett.