Egy gésa emlékiratai

Tizennégy esztendős kölyökként 1936-ban egy szép tavaszi napon az apám elvitt egy kiotói balettelőadásra. Az egészből mindössze két dologra emlékszem. Az első az, hogy az egész nézőseregből csak mi ketten voltunk nyugatiak. Mindössze néhány héttel azelőtt érkeztünk meg Hollandiából, úgyhogy még nagyon erősen éreztem a kulturális különbségeket, hiszen nem volt még alkalmam hozzászokni a japán kultúrához. A második dolog az, hogy mekkora örömet éreztem, amikor a japán nyelv intenzív tanulásának eredményeképpen már sikerült megértenem néhány japán mondattöredéket. A színpadon táncoló fiatal japán nőkről csak nagyon homályos emlékeim maradtak, mindössze arra emlékszem, hogy világos színű kimonót viseltek. Halvány sejtelmem sem volt arról, hogy óriási időbeli és térbeli távolságban - New York városában és ötven esztendővel később - egyikükkel jó barátságba kerülök és le fogja nekem diktálni visszaemlékezéseit. Történészként a memoárokat mindig történeti forrásanyagnak tekintettem. Szerintem a memoár kevésbé jellemző írójára, mint a korára. Magától értetődően különböznie kell az életrajztól, hiszen más perspektívából tekinti az eseményeket, mint egy életrajzíró. Az önéletrajz - ha egyáltalában létezik - olyan dolog, mintha egy nyúl azt akarná leírni, milyen ő, miközben a fűben ugrál. Honnan tudhatná? Ha azonban arra volnánk kíváncsiak, milyen a füves mező, a rét, akkor már bizalommal fordulhatnánk a nyúlhoz - csak azt kellene eleve tudomásul vennünk, hogy olyan dolgokról, amelyeket a nyúl nem képes megfigyelni, nem lesznek adataink. Olyan tudósként állítom ezt, aki ezen a területen sok tudományos tapasztalatot szerzett. Ennek ellenére be kell vallanom, hogy kedves barátnőm, Nitta Szajuri memoárjai arra késztettek, hogy bizonyos fokig revideáljam nézeteimet. Nos, ő valóban világos képet rajzol arról a rejtett világról, amelyben sokáig élt -mondjuk arról, ahogyan egy nyúl látja a környező mezőt, amelyben él. Valószínűleg nincs jobb, pontosabb leírás a gésák életéről, mint Szajuri beszámolója. A saját életéről is teljesebb és pontosabb képet rajzol, mint abban a hosszú fejezetben, amely a Glittering Jewels of Japan című könyvben az élettörténetét ismerteti. Memoárjaiban sokkal többet mond magáról azoknál a cikkeknél is, amelyek róla az amerikai folyóiratokban hosszú évek óta rendszeresen megjelennek. Úgy látszik, legalábbis ebben a kivételes esetben, valóban a memoárok írója tud a legtöbbet önmagáról. Szajuri kiemelkedése a hozzá hasonlók tömegéből pusztán a véletlennek köszönhető. Az ő élettörténete csupán egy a sok hasonló közül. A híres-nevezetes Kato Juki - az a gésa, aki meghódította George Morgannak, J. Pierpont unokaöccsének szívét és századunk első évtizedében az ő száműzött menyasszonyaként élt - valószínűleg még fantasztikusabb életmódot volt kénytelen a magáénak vallani, mint Szajuri. Szajuri az egyetlen azonban, aki rendkívül részletes és pontos beszámolót adott az életéről.