Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig

Midőn évek előtt ily czímű munkámban : «1848-ból és 1849-ből sat.» a hazai történelemhez adatokat szolgaltattam, előszavamban egyebek közt ezeket írám: «Egy, még teljesen el sem készült nagyobb munkámnak a közepéből van ez I-ső kötet kiszakasztva... Személyemet azonban és a mi velem történt, csak azon esetben vegyitem elbeszélesembe, ha a tudomás közvetlenségét igazolom vele, vagy mikor korrajzi tekintetben, vagy pedig emberek és dolgok jellemzése szempontjából tartám nem érdektelennek ...» Ez akkori szavaimat veszem kiindulásul most is, midőn, ama kiadott munkámnak az 1888-ban közrebocsátott II. és III. kötettel történt befejezése után, visszafordulok most az akkor visszatartott, eddig kiadatlan elejéhez, hogy ezt is nyomda alá igazítsam. A miért ezt az elejét akkor visszatartottam: azon okok nem léteznek többé, mikor e lapok napvilágot látnak. A halál gondolkodóba ejt vagy kiengesztel, még jobban, mint maguk az évek; a jelen lapok pedig csak egy már kiengesztelt, vagy többé el nem fogult, nyilt elméjű és fogékony, csakis az «igaz» iránt érdeklődő, jóllehet talán csak kisebb körű közönség elébe valók. Mert mikor a jelen kötet (föntírt megjelent munkámnak «elül» kiegészítő része) nyomtatásban megjelenik: akkor már hősöm, de valószínűleg magam is, már ott porladozunk a honi hant alatt. Önéletírás fonalán indultam tehát itt is — ugyanazon okokból, miket 1885-ki első kötetem előszavában kiemeltem. Sőt ezen műalak most még indokoltabb, — most, mikor Görgey Arthur ifjúkorát, fejlődése történetét vállalkozom megírni. Az egyén jellemének fejlődése és iránya már a zsenge gyermekkorban, a szülői házban kezdődik. És mivel én, a hét évvel fiatalabb testvér, nem lehettem bátyám gyermekkorának gondolkodó megfigyelője: az ő fejlődése folyamatához bizonyos mértékig analogont nyujtok saját gyermekkorom elbeszélésében. Egyazon tőről fakadtunk, egy talajból nőttünk. Visszanyúlok tehát régen múlt időkbe. Korszakot, valamint embert, csak előzményeiből lehet teljesen megérteni; s ezek közé tartoznak a viszonyok, melyek bátyámat környezték és rá befolyással voltak, egyenest döntővel, vagy visszahatást előidézővel. És ide tartoznak bátyámnak, a történelmi alaknak, előzményei közé kétségkívül kitűnő mértékben az ő fiatalkori levelezései. Én bátyám leveleit, miket az 1848-iki forradalom előtti években írt nekem, szeretettel gyűjtögettem, ö e levelekben bizalmamat megnyerni, s ennek révén nevelésemre befolyni, engem tanácsosai ellátni, óvni, vezetni iparkodott.