Éjjeli menedékhely

Barlangszerű pince. Súlyos kőboltozatok, füstösek, vakolatuk lehullt. A világosság a néző felől és fölülről lefelé, a jobb oldali szögletes ablakból. A jobb sarkot Pepel szobája foglalja el, melyet vékony fal választ el. Az ajtó mellett még ebben a szobában Bubnov priccse. A bal sarokban nagy, orosz kemence, a bal téglafalban ajtó a konyhába, amelyben Kvasnya, a Báró és Nasztya lakik. A kemence és az ajtó között a fal mellett széles ágy, melyet szennyes vászonfüggöny választ el a helyiség többi részétől. A falak mellett mindenütt priccsek. A bal fal mellett elöl: fatuskó, satuval és kis üllővel, s mellette egy alacsonyabb. Ezen ül az üllő előtt Klescs, s régi lakatokhoz kulcsokat próbálgat. Lábánál két nagy kulcsköteg drótgyűrűre fűzve, horpadt pléhszamovár, kalapács, reszelők. Az éjjeli szállás közepén nagy asztal, két pad, zsámoly; mindez festetlen és piszkos. Az asztalon a szamovár mellett Kvasnya tesz-vesz. A Báró fekete kenyeret rág, Nasztya a zsámolyon, az asztalra könyökölve, egy elrongyolódott könyvet olvas. A függönnyel elzárt ágyon Anna köhécsel. Bubnov a priccsen ül, egy sapkaformázót szorít a térdéhez, s régi, felfejtett nadrágokból sapkát próbál rajtuk. Mellette összetört kalapskatulya, melyből sapkaellenzőt csinál, viaszosvászon-darabok, rongyok. Szatyin most ébredt fel, fekszik a priccsen és ordít. A kemencén a Színész fészkelődik és köhög, de láthatatlanul. Tavasz eleje, reggel BÁRÓ: Tovább! KVASNYA: Neem, mondok. Drágám, ezzel te csak tágulj mellőlem. Én, mondok, kipróbáltam ezt . . . És most már száz főtt rákért sem megyek én férjhez! BUBNOV (Szatyinhoz): Te mit röfögsz- (Szatyin ordít.) KVASNYA: Már mint hogy én, mondok, a szabad asszony, a magam gazdája, valakinek a passzusába írassam magam. , . hogy én férfi rabja legyek — nem én! Még az amerikai princé sem — ahhoz sem megyek feleségül. Eszemágába sincs! KLESCS: Hazudsz! KVASNYA: Micsoda? KLESCS: Hazudsz . . . Férjhez fogsz menni Abramkához. BÁRÓ (kikapja Nasztya kezéből a könyvet, elolvassa a címét): „Végzetes szerelem” . . . (Hahotázik.) NASZTYA (kinyújtja a kezét): Add ide .. . Add ide! Na .. . Ne bomolj! (A Báró ránéz, és a könyvvel a levegőbe csapkod.) KVASNYA (Klescshez): Tudod mi vagy te ? Egy vörös bakkecske! Hozzá még hazudsz is. És hogy mersz ilyen orcátlanul beszélni velem