A Volga gyermekei

Arra jutott, hogy a katolikus, vagy a pravoszláv, vagy a mohamedán hívő fölött elmondott lutheránus ima mégiscsak jobb, mint a semmilyen. Ezért minden halott fölött mondott imát, még a tatárok és a kirgizek fölött is. Jóllakatni nem tudta az éhezőket, de el tudta temetni őket, hogy ne legyen belőlük farkasok étke. Hányat temetett el - nem számolta. Ezt a rettenetes esztendőt pedig elnevezte Az Éhezők Esztendejének. (...) Guzel Jahina a mai orosz irodalom új világsztárja, akit egyre gyakrabban hasonlítanak Gabriel García Márquezhez: hasonló részletgazdagsággal s egyben mágikus fantáziával mesél arról, ami a kegyetlen huszadik században történt Oroszországban - úgy, ahogy senki más. A 18. században Nagy Katalin cárnő biztatására németek tízezrei telepedtek le Oroszországban, a Volga mentén, megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, és példás szorgalommal művelték földjeiket. Guzel Jahina főhőse, Jakob Bach egyike a leszármazottaiknak, egy kis német telepen dolgozik tanítóként, és úgy tűnik, semmi izgalmas nem történhet az életében, mígnem... Mígnem egy nagy szerelem és a bolsevik forradalom fenekestül fel nem forgat mindent az oroszországi németek életében. A nagyvilág egyszerre félelmetes hellyé változik, ahonnan Bach elmenekül a szerelmével együtt egy tanyára, majd egyedül neveli a gyermeket, a kis Antjét, aki vér szerint talán nem is az övé. De Antje mégiscsak a gyermek, akit védelmeznie kell, és Bach immár őt próbálja megóvni az összezavarodott új világ minden veszedelmétől. Bach közben meséket ír, s mindaz, amit kitalál, előbb csodálatos, majd riasztó módon megvalósul a világban... (...) Guzel Jahina Kazanyban született és nőtt fel, az ottani egyetemen szerzett bölcsész-diplomát; jelenleg Moszkvában él. Első regénye, a Szibériába száműzött krími tatárokról szóló Zulejka kinyitja a szemét a 2015-ös esztendő legnagyobb orosz könyvsikere lett: elnyerte a Nagy Könyv és a Jasznaja Poljana-díjat, és több mint harminc országban jelent meg. A Volga gyermekei hasonlóan nagy sikert aratott, 2018-ban elnyerte a Sznob folyóirat „Made In Russia” díját, 2019-ben Szerbiában Ivo Andrić-díjat kapott, 2020 bán pedig Németországban ő kapta meg a kétévente odaítélt Georg Dehio-díjat. „A második regény még ragyogóbb, még lebilincselőbb, mint az első volt... Szerelem, halál, születés - ezek a fő témái, de ugyanúgy a történelem, a politika, a háború és az alkotás is. (...) A Volga két részre osztotta a világot. A bal part alacsony volt és sárga, laposan terült el, és belesimult a sztyeppbe, amely mögül reggelente felkelt a nap. A földnek itt kesernyés volt az íze, összetúrták a hörcsögök, a füvek sűrűk és magasak, a fák alacsonyak és ritkásak voltak. A mezők és a dinnyeföldek túlnyargaltak a láthatáron, tarkán, mint a baskír takarók. A víz pereméhez falvak tapadtak. A szél a sztyepp felől a türkmén sivatag és a sós Kaszpi-tenger forró és fűszeres leheletét sodorta.