A nő élete - történelmi perspektívában

A nők története nem független a történelem általános menetétől, ha el is különül tőle, miután a női történelmi tapasztalat különbözik az általában vett történelmi tapasztalattól, mely utóbbit rendszerint a férfiakéval azonosítják. Nem részletezem ezúttal a nőtörténetírás kialakulásának és további útjának a történetét, legyen elég megjegyezni, hogy nehezen választhatjuk el azt a család (és a háztartás) történeti vizsgálatától. Kérdés azonban, hogy „van-e egy nemnek története?", és létezik-e vajon a családnak is önálló története? Minden látszat ellenére, hiszen létezik külön nőtörténetírás, és a családnak is van önálló történetírása, nem könnyű egyértelmű feleletet adni a kérdésre. Az valóban kérdéses, hogy mindig ugyanaz felelt volna meg e két fogalomnak a történelem során, és mindig ugyanarra gondolhatunk-e velük kapcsolatban, mert feltehető időbeli önazonosságuk. Ezt semmiképp sem állíthatjuk. Ezzel mindenki tisztában volt és van, aki nőtörténetírásra vagy a család történetének az írására adta a fejét. A nők, a kétségtelen biológiai azonosíthatóságukon túlmenően, történelmi kategóriaként felettébb változatos képet mutatnak az egyes történelmi korokban. Erre mutat rá Denise Riley ilyeténképpen. Vázlatosan fogalmazva: a 'nők' történetileg, következtetés útján alkotott fogalom, amely mindig viszonylagos más kategóriákhoz képest, amelyek maguk is változnak; a 'nők' változékony közösség, amelyben a nőnemű személyek nagyon különbözőképpen helyezkedhetnek el, úgyhogy a 'nők' alanyának látszólagos folytonosságára nem támaszkodhatunk; a 'nők' mind szinkronikusan, mind diakronikusan szabálytalan közösség, az egyedi, a 'nőnek lenni' viszont szintén bizonytalan, és nem nyújt ontológiai megalapozást. Éppúgy ahogy a „nők" kifejezés tartalmi állandósága legalábbis kérdéses, a család terminus időbeli állandósága sem bizonyítható. Feltéve persze, ha úgy tekintjük a vele jelölni szokott dolgot, mint az emberi együttélés örök képződményét, legyen szó akár monogám, akár poligám családformáról. Ha viszont olyan társadalmi entitásként fogjuk fel a családot, amely „képzelt közösség" (á la Andersen) gyanánt fogja keretbe a vérrokonság és az együttlakás révén összetartott kisközösségeket, akkor gyanúsnak találhatjuk azt a feltételezést, mely szerint a család - a különböző történelmi korszakokban - mindig azonos önmagával. Ezért is gondolta úgy a kérdésben igazán illetékes történész, Philippe Ariés, hogy mivel a családnak tulajdonított értelem és funkció alaposan megváltozott a történelem során, neki historikusként az a dolga, hogy feltárja: milyen gondolatok formálták a családi kapcsolatok, a családi élet alakulását a hosszú időtartam (longue durée) folyamán. Hasonló módon gondolta el a család történelmi mibenlétét a szintén francia történész, Jean-Louis Flandrin is, megállapítva: a nyilvános és a magánélet egymástól elkülönülő fogalmai szerint való család egész egyszerűen nem létezett a középkorban. Akkor avatható a család múltja önálló történeti vizsgálat tárgyává, ha nem puszta antropológiai létezőnek, hanem olyasvalaminek tekintjük, amely kifejezetten társadalmi képződmény. E minőségében pedig számtalan formában bukkanhat elő történelmi fennállása hosszú időtartamában.