Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig

Immár negyedszázada, hogy Ránki György felkérésére, Debrecenben, egy Nagyerdőhöz közeli albérleti szobában írták e kötet szerzői első s máig egyetlen közös cikküket, amely tudtunkkal sohasem látott napvilágot. Az „Egyetemista szemmel” címet viselő kézirat a hetvenes évek elején a történettudomány, a történészképzés, a történelemtanítás megújulásáról, annak hiányairól szólt. Ebből idézünk: „...a társadalom egyéb tevékenységi szféráinak, illetve objektivációrendszereinek kutatási gyakorlata nem - vagy csak késve - követte a gazdaságtörténetet fejlődésében. Mind a társadalomtörténet s mind a politikatörténet - mely utóbbi sajátosan tradicionális ága historiográfiánknak -alig kereste a kapcsolatot a számára talán legfontosabb rokon tudománnyal: a szociológiával. Ennek megfelelően kevésbé hasznosíthatta mindazt a módszertani, néha még szemléleti eredményt is, amelyet egyes polgári történeti irányzatok (pl. a francia Annales és köre) felhalmoztak.” A kor nyelvezetén túl a szöveg jól tükrözi a szerzők akkori gondolkodásmódját, és felvillant valamit értékpreferenciáikból, törekvéseikből is. Ám egyikőnk sem gondolt arra, hogy hiányérzetünk egyik legsúlyosabbikát, a 19-20. századi magyar társadalomtörténet első összefoglalását épp mi fogjuk valaha megírni. Bár a Hajnal István Kör-Társadalomtörténeti Egyesület alapító tagjaiként a Kör éves konferenciáinak kötetsorozatát („Rendi társadalom - polgári társadalom”) azóta már magunk mögött tudhatjuk, és kollégáinkkal számos társadalomtörténeti oktatási tervezet előkészítésében vettünk részt, s másokkal együtt igyekeztünk hozzájárulni, hogy a társadalomtörténet elnyerje méltó helyét a hazai történetírás keretei között, az önálló szintetizálás nem fordult meg a fejünkben. A tankönyvírás lehetőségét úgyszólván a véletlen adta a kezünkbe. A kilencvenes évek elején az ELTE Szociológiai Intézetében a szociológus és szociális munkás hallgatók számára (újra) bevezették a társadalomtörténet oktatását. Úgy alakult, hogy a három félévre tervezett tárgy első két szemeszterének tanítására bennünket kértek fel, és mindmáig mi látjuk el ezt a feladatot. Azóta szerkesztésünkben megjelentek a vizsgára való felkészülést megkönnyítő szöveggyűjtemények kötetei. A közben megalakult Történetszociológiai Tanszék vezetője, Kovács I. Gábor ezek után vetette fel, hogy ideje volna hozzálátni a jegyzet-, illetve tankönyvíráshoz is. Eltartott egy darabig, míg pozitív ösztönzéssel, szelíd, de szívós rákérdezéssel és kifinomult nyomásgyakorlási technikával rávett bennünket, hogy az előadások alapján szerkesztett nyers változat nyomán elkészüljön végre a most nyomdába kerülő kézirat.