Március hatalma, a hatalom márciusa

Szekfű Gyula manapság is közkézen forgó irányzatos kormagyarázatában, a Három nemzedékben, rendre elveri a port a hosszú 19. század második felében élt generációkon, mivelhogy azok többsége az 1867-es kiegyezést tető alá hozó „realisztikus bölcsességű” Deák Ferenchez, illetve a „tüneményes egyéniségű” Andrássy Gyulához és követőihez képest is megmaradt volt negyvennyolcasnak. Pontosabban azt veti e megátalkodottak szemére, hogy ,,’48-ról a magyar tömegek nem gondoltak többé, hanem - éreztek. A szabadságharc eseményeit értelmük helyett szívükkel és érzéseikkel fogták fel. ...Az egyszerű emberek százezrei számára ’48 a primér nemzeti érzésnek adekvát kifejezése volt. ’48-at csak csodálni és szeretni, keserű sóvárgással visszasírni lehetett, de hozzá józan hidegséggel közeledni, akadékoskodó kritikával szétboncolni nem. ... ’48 megmaradt a magyar függetlenség gyűjtőlencséjének, mely magában egyesíti Bocskay és Bethlentől Rákóczin át Kossuthig minden nemzeti hősünk fogalmát, magában foglalja a teljes nemzeti autonómiát és mindazon szenvedélyeket, melyek Bécs százados nyomása alatt bennünk kifejlődve végül kurucos németgyűlöletben érték el tetőpontjukat. ’48 szabadjára ereszti a nemzeti indulatokat, s ezzel végső kifejlődésében maga is átalakult ’49-cé, csak a neve marad ’48.”' Szekfűnek a tárgyat illető megállapításai helytállóak. A magyar politikai közgondolkodásban szinte elkülöníthetetlenül ötvöződött egybe az 1848-as forradalom a rákövetkező - vele szerves egységet alkotó - szabadságharccal, beleértve ä Habsburgok 1849-es trónfosztását is. Ugyanígy áll, hogy ’48 emlékének őrzésében erőteljesen közre játszottak érzelmi motívumok is. De ebben vélhetően annak is számottevő szerepe volt, hogy a szabadságharcot idegen segédlettel leverő intervenció után szó sem volt arról, hogy Bécs legalább ’48-at respektálta volna. A megtorlással egyidejűleg berendezkedő önkényuralom tételesen is kimondotta volt Magyarország teljes körű alávetését és hosszú távon hangoztatta a „jogeljátszás” mesterkélt érvét. A magyar állami szuverenitást elvben is kétségbe vonó, a bekebelezést intézményesítő abszolutizmus