Latin - magyar szótár

Szótárunk alig egy évtized alatt három kiadást ért meg. Új kiadása előtt szükségesnek láttuk, hogy a használatban kitűnt egyes hiányosságait pótoljuk, szerkezetét világosabbá és egységesebbé tegyük. Egyúttal a szótárban szereplő lexikális adatokat a legszükségesebbre csökkentettük, ami lehetővé tette, hogy a terjedelem növelése nélkül a szóanyagot némileg bővíthessük. A szótár kb. 25000 címszót, illetve 55000 szótári adatot tartalmaz; a prózaírók közül Caesar, Cicero, Curtius, Livius, Nepos, ifj. Plinius, Sallusiius és Tacitus —, a költők közül Catullus, Horatius, Lucretius, Ovidius, Plautus, Phaedrus, Propertius, Terentius, Tibullus és Vergilius szókincsére támaszkodik. Á szóanyag a leghitelesebb szövegmegállapításokon alapszik. A szerkesztő arra törekedett, hogy a latin szavak magyar megfelelőit korszerű magyar nyelven és helyesen adja vissza, figyelembe véve mindazokat a hazai és külföldi szótárakat, amelyek tanulságul és segítségül szolgálhattak. Szó-alapanyagában a mű elsősorban a több évtizeden át bevált Burián-szótár Édes-féle III. átdolgozott kiadására támaszkodik. A fent említett latin szerzők szóanyagán kívül felvettük a fontosabb hazai helynevek és közigazgatási elnevezések latin megfelelőit is, hogy némiképpen segítségére legyünk a Magyarországon latin nyelven megjelent művek tanulmányozóinak. Ezeket a szavakat Hung. rövidítéssel láttuk el. A szótár átdolgozásakor a szélesebb körben való használhatóság és a célszerűség szempontjait vettük figyelembe. A címszóanyagot a rendelkezésünkre álló keretek között a teljességre való törekvés igénye nélkül a római jog legfontosabb kifejezéseivel és a középkori latinság szavai közül azokkal bővítettük, amelyek tovább élnek mai köznapi beszédünkében. A szótár jelen kiadása többletként tartalmazza a szótárban előforduló görög tulajdonnevek magyar átírását a Magyar Tudományos Akadémia által elfogadott átírási szabályok szerint. A szótár használhatóságát fokozza, hogy a különlegesebb képzésű vagy nehezebben azonosítható ige- és főnévalakokat, a participiumokat, a perfectumokat, az adverbiumokat külön címszóként is feltüntettük. Hasonló okokból megjelöltük a melléknevek fenti szerzőknél használatos közép- és felsőfokát s különös gondot fordítottunk a szállóigékké és közmondásokká vált latin idézetek kiemelésére, illetve magyar megfelelőkkel való azonosításukra. A szavak értelmezésekor az alapjelentésből indultunk ki s gondosan ügyeltünk az átvitt jelentések megkülönböztetésére. A példamondatokat és állandó szerkezeteket nyelvtani utalásokkal, jó magyar fordításban közöljük. Az ismétlések kiküszöbölése, vagy legalábbis számuk csökkentése érdekében az igés kifejezéseket általában az igénél, a fő-neves-mellékneves kapcsolatokat pedig általában a főnévnél adjuk meg. A mellékneveknél [ ] zárójelben adott magyar példákkal fejtjük ki bővebben a jelentésárnyalatokat. A szócikkekben I jellel [ ] zárójelben utalunk azokra a latin címszavakra, amelyeknek a szócikkel még fontos összefüggésük van. A szócikken belül a latin kifejezések az első fontos latin szó betűrendjében következnek.