Az attitűd pszichológiai kutatásának kérdései

A pszichológia tudományában különösen szembeötlő az a tudománytörténeti fejlődési tendencia, hogy az ismeretek gyarapodásával, a kutatómunka sokirányú szakmai elmélyülésével veszélybe keni! a belső gondolati egység. A kutatások széttagolnának, és már-már megértési nehézségek mutatkoznak az egyes szakágazatok képviselői között. A pszichológia tárgykörének kivételes összetettsége, a hozzáfűződő elméleti és gyakorlati igények változatossága is magyarázza, hogy e tudomány viszonylag rövid története során számos megközelítési szempont és eltérő kérdésfeltevés jelentkezik. Ezt hazai viszonylatban még hangsúlyosabbá teszi, hogy a pszichológiai kutatások csak a hatvanas években vettek újra lendületet. A szakemberek kialakuló közösségének rendkívül heterogén ismeretanyagot kellett a nemzetközi szakirodalomból birtokba vennie. Ez a helyzet, indokolja, hogy fokozott erőfeszítéseket tegyünk a szakterület belső összefüggéseinek feltárása érdekében, közösen keresve a pszichológiai fogalmak többirányú értelmezését, a szemléleti közeledés lehetőségeit. Az attitűd, a beállítódás jelenségét először az általános lélektan rögzítette; a fogalom rokonértelmű megfelelőit itt alkalmazták először. Az attitűd utóbb a szociálpszichológia és a személyiséglélektan fogalomrendszerében nyert fontos helyet; a jelenségkör tapasztalati vizsgálata e területeken ma is élő, fejlődő része a kutatásnak. Az egyén tevékenységét a változó élethelyzetekben bizonyos konzisztencia jellemzi: irányulás általános válaszolási módra (Hartley and Hartley, 1961). A pszichológia több szakterületének megújuló érdeklődése az attitűd iránt elsősorban azzal magyarázható, hogy a jelenségkör megvilágítása minden pszichológiai diszciplína végső céljához, az emberi magatartás megismeréséhez és a cselekedetek kiszámíthatóságához visz közelebb. A mienkéhez hasonló tanulmánykötet ellentmondásos műfaj. A tudományos információáradat áttekintésének egyre növekvő gondjai hívják életre. Egyszerre hivatott korlátozott terjedelmű kötetbe gyűjteni, ami egy-egy önmagában is rohamosan fejlődő szakterületen alapvető, maradandó, és ami éppen viszonylagos újszerűsége miatt megismerésre érdemes. Ily módon két szempontból érheti egyaránt jogos bírálat: azok miatt a cikkek, könyvfejezetek miatt, amelyek belekerültek, és azok miatt, amelyek kimaradtak belőle. A szerkesztői szubjektivitást, pontosabban a feladat követelményei és a lehetőségek közötti feszültséget alapjában az sem szünteti meg, ha— mint jelen esetben is — a válogatás kifejezetten kollektív munka eredménye. Kollektív jellegű nemcsak és nem is elsősorban azért, mert közvetlenül a három szerkesztő együttes tevékenysége; sokkal inkább, mert közvetve egy egész tudományos kutatóintézet közös vállalkozása. Az MTA Pszichológiai Intézete különböző (általános, nevelés-, személyiség-, klinikai és szociálpszichológiai) osztályain dolgozó munkatársak az előrebocsátott megfontolások miatt úgy találták, hogy az attitűd fogalomköre olyan jelenségeket és problémákat fog át,_amelyek mindnyájuk munkáját érdemben érintik!