Einstein álma és egyéb írások

Ezt a kötetet 1976 és 1992 között írt tanulmányaimból állítottam össze. Vannak közöttük önéletrajzi vázlatok, tudományfilozófiai írások, valamint olyan tanulmányok, amelyekkel a tudomány és a világegyetem iránti elragadtatásomat szeretném kifejezni. A kötet a Lemezek a lakatlan szigeten (Desert Island Discs) c. rádióműsorban elhangzott beszélgetés szövegével zárul. Ez a műsor a BBC különleges sorozata, amelyben a meghívott vendéget felkérik, hogy képzelje magát egy lakatlan szigetre sodort hajótörött helyébe. Ki kell választania nyolc hanglemezt, és megmentéséig ezek hallgatásával töltheti az időt. Szerencsére nem kellett sokáig várnom, és visszatérhettem a civilizációba. A tanulmányok tizenhat év leforgása alatt születtek. Mindegyik tanulmány a megírás időpontjának megfelelő ismereteimet tükrözi, ezek pedig az évek múlásával egyre gyarapodtak, legalábbis remélem. Az egyes írások keletkezésének időpontját és körülményeit minden esetben feltüntettem. Valamennyi fejezetet önálló tanulmányként írtam, ezért a könyv elkerülhetetlenül tartalmaz ismétléseket: számukat igyekeztem csökkenteni, de néhány így is maradt. A kötet egyes tanulmányainak kiinduló anyagául előadások kéziratai szolgáltak. A hangom már a hetvenes években annyira érthetetlenné vált, hogy előadásaimat és szemináriumaimat csak mások segítségével tudtam megtartani. Általában valamelyik egyetemi hallgatóm segített, aki meg tudott érteni, és megismételte, amit mondtam, vagy felolvasta az általam írt szöveget. 1985-ben azonban egy műtét teljesen megfosztott a beszéd képességétől. Egy ideig egyáltalán nem volt kommunikációs lehetőségem. Végül egy számítógéprendszert és egy rendkívül jó beszédszintetizátort kaptam. Engem is meglepett, hogy ismét nyilvános előadásokat tudtam tartani nagy hallgatóság előtt. Élvezem, ha a tudományról beszélhetek és kérdésekre válaszolhatok, bár biztos vagyok benne, még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy ez egyre jobban sikerüljön. A könyv olvasásával bárki eldöntheti, hogy milyen haladást tettem ezen a téren. Nem osztom azt a nézetet, hogy a világegyetem örök titok marad előttünk, amelyről csak intuíciónk lehet, teljes mélységben soha nem elemezhetjük és soha nem érthetjük meg. Szerintem ez a nézet nem méltó ahhoz a tudományos forradalomhoz, amely négyszáz évvel ezelőtt Galileivel kezdődött és Newtonnal folytatódott. Ők voltak azok, akik megmutatták, hogy a világegyetemnek legalább néhány részlete nem önkényesen, hanem pontos matematikai törvényeknek megfelelően viselkedik. Galilei és Newton felismerését azóta a világegyetemnek szinte minden tartományára kiterjesztettük. Napjainkban olyan matematikai törvényszerűségek birtokában vagyunk, amelyek a tapasztalat számára hozzáférhető, majdnem valamennyi jelenséget leírják. Sikereink mértékének tekinthető, hogy ma már dollármilliárdokba kerülő hatalmas berendezéseket kell építenünk ahhoz, hogy kellően nagy energiára felgyorsított részecskék ütközése során olyan jelenségek lépjenek fel, amelyeket még nem tudunk megjósolni. Ezek a rendkívül nagy energiájú részecskék a Földön közönséges körülmények között nem fordulnak elő, és sokak számára szükségtelennek tűnhet ezekre a kutatásokra ilyen hatalmas összeget fordítani. Azonban ilyen részecskék a világegyetem korai szakaszában létezhettek, ezért ha meg akarjuk érteni, hogyan keletkezett a világegyetem és benne mi magunk, akkor azt is meg kell ismernünk, mi történik ilyen magas energiákon.