Pedagógiai előadások vázlata

Abban az időben, mikor Herbart János Frigyes született (1776), Németországban sűrűn járta még az a szokás, hogy tehetősebb családok kisebb gyermekeiket otthon taníttatták.1 Herbart is — egy év kivételével, melyet szülővárosának, Oldenburg-nak egy magánintézetében töltött — otthon tanult tizenkettedik életévéig, mikor belépett az oldenburgi latin iskolába. Előbbi házi tanítója egyik levelében1 2 útmutatást ad neki, hogy iskolai teendőin kívül mivel foglalkozzék odahaza? mit olvasson vallás-tani ismereteinek gyarapítása végett? milyen latin és görög írókat tanulmányozzon? Segédkönyveket ajánl neki a római régiségekhez (Nieuport), a mithológiához (G. Hermann), az egyetemes történelemhez (Miliőt) és a mathematikához (Häseler). Buzdítja, hogy olvasson német és francia irodalmi műveket. „Mindenek előtt azonban arra kérem önt“, ír ja neki, „hogy túl-szorgalmas ne legyen, s naponkint néhány órát, sőt gyakran egész napot szánjon a lélek és test szükségszerű üdülésének, mert — omne nimium nocet.“ Ez az intelem azt mutatja, hogy Herbartot már ebben az életkorban a munkától inkább vissza kellett tartani, semmint a munkára serkenteni. Komoly és csendes gyermek volt. Nem szerette a mozgalmas játékokat. Nem sokat pajtáskodott kortársaival; inkább a felnőttek társaságát kereste, kiváló szellemi tulajdonai már korán megnyilvánultak. Mint felsőbb osztályú gimnáziumi tanuló képes volt egy-egy templomi szent beszédet egyszeri hallás után otthon majdnem szószerint leírni. Sokoldalúsága is már ebben az időben mutatkozott. Irodalmi alkotások mellett nagyon érdekelték a fizikai és kémiai kísérletek, minőket maga is végzett, s igen korán jelentkezett nem közönséges zenei tehetsége, melyet buzgón fejlesztett. Négy-hangszeren játszott: hegedűn, csellón, hárfán és zongorán, s maga is szerzett néhány zenedarabot. A zenét mindenkor lelki élete igen fontos tényezőjének tekintette. Voltak időszakok, amikor egészen beléje merült. Kedvenc zeneszerzői Bach és Beethoven; szerette Händelt, Gluckot és Haydnt is. Már ezek az adatok is azt a benyomást keltik, hogy Herbart nagyon gondos nevelésben részesülhetett. Valóban így is volt. Atyja, igazságügyi tanácsos, hivatali elfoglaltsága miatt nem foglalkozhatott ugyan vele, de annál többet édesanyja, ki elhatározó befolyással volt fiára. Forrásaink művelt, világos látású,, erélyes, rendkívüli asszonynak (eine seltene und merkwürdige Frau) mondják, aki egyetlen gyermekét szigorúan fogta, minden testi és lelki kényeztetéstől óvta és tanulmányaira személyesen felügyelt. Talán semmi sem jellemezheti jobban ezt a nőt, mint az, hogy fia kedvéért megtanult görögül, mert csak így vélte ellenőrizhetni annak idevágó tanulmányait. Ilyen figyelmes neveléssel, melyhez kiváló tehetség és vasszorgalom járult, szerezte meg Herbart azt a rendkívül tágkörű, sokoldalú és alapos műveltséget, melyet későbbi elméleti és gyakorlati didaktikai munkássága megkívánt. Latinúl tökéletesen tudott: több terjedelmes értekezését latinúl írta.