Bullsh*t-mentes vezetés

SENKI NEM SZÜLETIK VEZETŐNEK. Ugyanakkor: meg lehet tanulni, fejlesztheted magadban, és tanítható, coacholható másoknál. Sokan azt gondolják, hogy a vezetői képességet olyan jellemvonások határozzák meg, mint a magabiztosság, a karizma, vagy hogy mennyire hihető jövőképet tudunk felvázolni. Nekem azonban az a tapasztalatom, hogy az eredményes vezetőknek két legfontosabb tulajdonsága olyan, amire bárki képes - ha úgy dönt. Az egyik az, hogy igazán jól tudjon hallgatni, a másik pedig az, hogy következetesen kíváncsi és nyitott maradjon, és akarjon tanulni. Leáldozott a megközelíthetetlen vezetőknek, akikkel csak az igazán szenior emberek beszélhettek; ma már mindenki elvárja, hogy véleményt nyilváníthasson és meghallgassák. A sikeres vezetőknek -manapság sokkal inkább, mint bármikor máskor - jól kell tudniuk hallgatni és gyorsan kell tanulniuk. A jó vezetők felismerték, hogy a legjobb ötletek nem csak tőlük jönnek. Ez nem „pozíciójuk meggyengülését” jelzi, hisz továbbra is felelősséget kell vállalniuk, igent vagy nemet kell mondaniuk, de a jó ötletek bárhonnan érkezhetnek, és fognak is érkezni - ha hagyjuk. Sosem gondoltam úgy magamra, mint akinek elképesztően jó ötletei vannak, de abban jó vagyok, hogy olyan csapatokat hozzak létre, akik maguktól is tudnak gondolkodni. Kiválóan tudok viszont hallgatni és annak mentén cselekedni, amit tőlük hallok. Mindig is imádtam tanulni. Nem csak a saját tapasztalataimból, hanem másokéból is - legyen szó akárkiről és akárhol. A világon bárhová elutaznék egy olyan lehetőségért, hogy megértsek valamit, vagy rájöjjek valamire, amitől jobb vezetővé és jobb coach-csá válhatok. Amikor eljut valaki odáig, hogy a tanulást munkája részének tekinti, lenyűgöző, hogy mennyi féle és fajta embertől lehet valami újat tanulni. Én ezt „könyörtelen tanulásnak” hívom.