Kódjátszma

Lehetséges, hogy az elme egy bonyolult absztrakt mintázat, amely egy, a hátterében álló fizikai közegben - például az idegsejtek mérhetetlen hálózatában - fejlődik ki? Ha így van, akkor helyettesíthetőek-e az idegsejtek valami mással - valami olyasmivel, mint például a hangyák hangyabolya, amely egészként gondolkozik, identitása van - pontosabban szólva öntudata? Vagy be lehet-e helyettesíteni valami mást a parányi idegsejtek helyére, például többmilliónyi kis számítástechnikai egységet, amelyek tranzisztorsorokból álló hálózatba rendeződnek, és egy tudatos elmével rendelkező mesterséges idegrendszert alakítanak ki? Vagy helyettesíthető lenne-e egy szoftverrel, amely szimulálja a számítástechnikai egységek bonyolult belső kapcsolatait, és így alkot egy egyezményes számítógépet (ami szükségszerűen sokkal gyorsabb és nagyobb befogadóképességű, mint amit valaha láttunk), amely rendelkezik elmével, lélekkel, szabad akarattal? Egyszóval létrejöhetnek-e gondolatok és érzések különböző - szerves, elektronikus vagy más - közegbe ágyazott tevékenységmintázatok nyomán? Képes lehet-e egy gép emberekkel kommunikálni bármilyen témában, folyékonyan használva az emberi nyelvet? Nyújthatja-e egy nyelvhasználó gépezet annak látszatát, hogy megérti a mondatokat, és új gondolatokkal áll elő, miközben valójában pont annyira mentes minden gondolattól, és pont annyira üres belül, mint egy tizenkilencedik századi számológép vagy egy huszadik századi szövegszerkesztő? Hogyan tudnánk különbséget tenni egy valóban tudatos és intelligens elme és egy okosan megalkotott, de tartalmatlan, nyelvet használó „látszat” között? A megértés és a gondolkodás összeegyeztethetetlen-e az élőlények materialista, mechanisztikus nézőpontú szemléletével?