A költészet paedagogiai jelentősége

Ha szerető lélekkel mélyedünk az emberi szellem fejlődésének történetébe, három fölséges virág bűvös illata vesz körül bennünket: a vallásé, a költészeté és a bölcsészeté. Egy talajban termett mindahárom, az emberi lélekben, mely a tökéletesedésre vágyódva keresi az érzékfölöttit. a csodálatosat, a titokzatost. Egy tőből fakadt mindahárom : a szellemből. E három csodavirág bizonyítja legjobban az emberi lélek kivételes voltát, szellemének isteni eredetét. A vallás az Istenhez hozza közelebb az embert, a meghasonlott lélek egyensúlyát idézi elő s korlátokba szorítja az érzékek, az anyag uralmát. A költészet az élet összes jelenségeit tünteti föl a képzelet tarka képeiben; élő lelkiismeret, mely megnyugtat, tanít, korhol, fedd, dicsér, ösztönöz, lelkesít s mikor lesújt is, fölemel. A bölcsészet az Istenből indul ki s az emberi lét, gondolkodás és őrzés jelenségeit egymással összefüggésbe hozva, egymásból megmagyarázva, a magasabb összhang létesítésére törekszik és ismét az élet egyetlen kútforrásához: az Istenhez tér vissza. De nemcsak, hogy egy tőből fakad mindahárom: egymáshoz való vonatkozásuk oly benső, hogy egyik a másikból táplálkozik, szívja éltető nedvét. Az a vallás, mely a lét örök forrásától távozik: száraz és üres, s nem bírja a kedélyt élénkebb mozgásba hozni. Az a bölcsészet, mely nem Istenből indul ki, a kételybe, a szkepsziszbe téved; a költészet, amennyiben úgy a vallásból, mint a bölcsészetből szívja táplálékát, mindakettőnek elemeit egyesíti magában, s művészeti szép alakban teremt magasabb összhangot, mely jótékonyan hatja át kedélyünket, s lelkünket magasabb, tisztább, üdébb légkörbe vonja. Mert mi a költészet? Egy nemzet szellemi életének legsajátságosabb nyilatkozása; s mivel valamely nemzetnek szellemi élete annak nyelvében nyilatkozik voltaképen az érzelmek, fogalmak, eszmék tömegében, melyeket nyelvével kifejez, azért az igazi költészet hathatós befolyással van valamely nemzet fenmaradására, megújhodására. A költő élénkekben érzi mindazt, a mi korát mozgásba hozza. Az életnek nincsen oly nyilvánulása, mely lelke húrját nem érintené; s a mi a nagy tömeg lelkében öntudatlan állapotban csak sejtelemszerűleg borong, azt a költő jóslelkével egész világosan látja.