Egy rejtélyes eset

(Részlet a könyvből) 1894. junius 21-ikén, este 7 ás 8 óra közt, Farkas Győző, a hires detektív, kényelmesen ballagott a Váczi-uton lefelé. A jeles kriminálista kettős életet élt; szabad idejében átvedlett úrrá s "Rezsőfi Oszkár magánzó"-ban senki se gyanitotta volna Farkas Győzőt, Budapest söpredékének rémét. Ezen az estén tehát Rezsőfi ur, élvezni akarván szabadságát, a Vigszinházba igyekezett. Körülbelül negyed nyolczkor lépett be az oszlopos előcsarnokba, de még jegyet váltani se volt ideje, mert valaki mindjárt elfogta az ajtóban — s ez a valaki éppen Gábos Péter volt, detektiv-társa. — Tudtam, Rezsőfi ur, hogy ön itt lesz, — mondta Gábos halkan — és már félórája várom önt. — Mi baj van, Gábos? A detektív csöndesebb helyre vezette főnökét s csak egyetlen-egy szót súgott a fülébe, de ettől mindjárt elment Farkasnak a kedve a színháztól. Ez az egy szó: — gyilkosság — volt. — Hol? — kérdezte Farkas izgatottan. — A Kék koszorú fogadójában. — Férfi, nő, vagy gyermek? — Férfi! — Mikor történt? — Ma délután, hat és hét óra közt. — Hogy ölte meg áldozatát? — Azt hiszem, méreggel. A hullán semmi nyoma az erőszaknak. De legjobb lenne, ha maga megnézné. — Igaza van, Gábos. Menjen hát vissza a Kék koszorúba. Én csak hazaszaladok átöltözni és félóra múlva ott leszek. Az ajtóban elváltak és Farkas hazahajtatott. Pár percz alatt átváltozott detektivvé s a megszabott félóra múlva pontosan ott volt a gyilkosság helyén. A Kék koszorú földszintje fényes pálinkamérés volt, csupa gáz, tükör, káprázatos csillogás. A tulajdonosa, illetőleg tulajdonosnője egy özvegy asszony volt, akit a rendőrség nagyon, gyanús szemmel nézett, de soha meg nem csíphetett, mert a furfangos asszony mindig innen maradt, legalább látszólag, azokon a határokon, amelyeken tul már összeütközésbe jött volna a törvényekkel. Mikor Farkas odaért a fogadóhoz, a gyilkosság hire már egész csomó embert csődített az épület elé. A gyanús alakok, kiknek arczáról lerítt a bün és elvetemültség, tisztelettel és ijedten nyitottak utat a törvény képviselőjének; Egyík-másik, akinek már volt vele dolga, meglapulva somfordált el, vagy vonult meg az árnyékban, nehogy a detektív észrevegye. Farkas néhány szót váltott az őrt álló rendőrrel, s aztán belépett a fogadóba, melynek folyosóján Gábos és Kalmárné, a tulajdonosnő már várták. Ez az utóbbi körülbelül negyvenöt esztendős lehetett, karcsu, sápadt arczu asszony, csaknem ősz hajjal, melyet egészen hátrafésült magas homlokáról. Rendesen összekulcsolta a kezeit és lesütötte a szemét, míg beszélt s a hangja lágy, szelid és halk volt...