Az ügyvédi szervezet

Az ügyvéd minden jogállamban nélkülözhetetlen funkciót tölt be, az igazságügyi szervek és más jogszolgáltató közigazgatási szervek, valamint a jogkereső közönség közötti összeköttetést teremti meg. E feladata során az ügyfelének megbízásán alapuló meghatalmazás alapján jár el a bíróságok és más hatóságok előtt, képviseli ügyfelét és annak érdekeit. Az eljárásbeli részvételen túl okiratokat, más periratokat, beadványokat készít.Tevékenysége ellátása során szabad és független, csak a jogszabályok előírásainak van alárendelve. Hivatása ellátásának alapvető feltétele az olyan törvényi szabályozás, mely garanciákat nyújt valamennyi szereplőnek arra, hogy a fenti feladat zavartalanul, akadályoztatás nélkül ellátható legyen. A jelenleg hatályos ügyvédi törvény megalkotásával ezt a célt hivatott szolgálni. Az új jogszabály hatására átalakulás kezdődött az ügyvédi karban. Az ügyvédi pályát választók száma jelentősen emelkedett, az ügyvédi tevékenység folytatása sokszínűbbé vált. Ma már az egyéni ügyvédektől a külföldi kapcsolatokkal is rendelkező ügyvédi irodákig terjed a tevékenységi formák skálája. Az ügyvédekről szóló törvény korszerű rendelkezéseket vezetett be, fenntartva az ügyvédi pálya nyitottságát, az ügyvéddé válás alanyi jogát. Új kategóriák létrehozásával (pl. alkalmazott ügyvéd, külföldi jogi tanácsadó, európai közösségi jogász) igazodik a gyakorlat igényeihez. A szabályozás fő törekvése volt az ügyvédi kar szakmai felkészülésének a biztosítása, az ügyvédi hivatás méltó gyakorlásának elősegítése. Az első ügyvédi rendtartás megszületésének alapvető feltétele volt az 1867: XII. te. közismert nevén a „Kiegyezési törvény” melynek címe: „A magyar korona országa és az Őfelsége uralkodása alatt álló többi országok között fennforgó közös érdeki viszonyokról és ezek elintézési módjáról”. A politikai és gazdasági kiegyezés lehetővé tette, hogy az országgyűlés fokozatosan létrehozza azokat a törvényi kereteket, melyek lehetővé tették, hogy Magyarország a polgári átalakulás és fejlődés útján elinduljon. A jogi és politikai közgondolkodásban előtérbe került az alkotmányosság, törvényesség, törvény előtti egyenlőség, szakmai igényesség gondolata és annak szabályozása. Az első ügyvédi rendtartás az 1874: XXXIV. te., melyet I. Ferenc József császár és király szentesített, és a Képviselőházban 1874. december 12-én hirdették ki. Megalkotói és parlamenti előterjesztői közül külön említést érdemel Pauler Tivadar igazságügyi miniszter és Csemegi Károly igazságügyi államtitkár. Csemegi Károly a törvénycikk előkészítésének időszakában kifejtette, hogy „...a legjobb törvények, a legjobb bírói kar mellett is hiányos az igazságszolgáltatás, ha hiányzik egy magas szellemű tekintélyes ügyvédi kar.” A parlamenti vita során felmerült, hogy egyes képviselők a személyi szabadság és függetlenség korlátozását látták az ügyvédi kamarák megalakításában és a kötelező kamarai tagsággal szemben az önkéntes társulás lehetőségének szabályozását követelték.