A nemzet színpadra állításai

A könyv középpontjában a múlt és a jelen nemzetiszínház-elképzeléseinek az értelmezése áll. Az egyes fejezetek egyrészt arról tudósítanak, hogyan reprezentálódhat egy virtuális közösség, azaz egy nemzet egy valódi színházban, különböző történeti kontextusokban a 19. század első felétől napjainkig. Másrészt pedig arról, hogy egy virtuális közösség, azaz egy nemzet hogyan reprezentálódhat egy olyan virtuális színházban, amelynek léte gyakran szinte teljesen független az adott korszak valódi Nemzeti Színházától. Mindkét területen azt kerestem, milyen aggályokat, lehetőségeket, fantazmagóriákat és elképzeléseket állítottak valós és virtuális színpadra. A Nemzeti Színház létrehozásáról, megnyitó előadásáról, különböző épületeinek elhelyezéséről, fontosabb és kevésbé fontosnak tűnő előadásairól szóló viták vizsgálata közben egyrészt azt kutattam, hogy egy nemzet színházban való reprezentálásának elképzelése a magyar köztudatban hogyan manifesztálódott; másrészt pedig azt, hogy milyen kapcsolatban állt a hatalommal, a különböző társadalmi csoportok elképzeléseivel, a nemzeti identitással és a (kulturális) legitimációval. A könyv tehát arra a felfogásra épül, hogy kik, hol, mikor és hogyan képzelték, illetve képzelik el a nemzet színházát, legyen az a valós Nemzeti Színház vagy éppen a virtuális nemzeti színház. | Lulu levele a Magyar Színházi Portálon a Nemzet(i) Színház című, azóta már megszűnt topikban jelent meg még 2000 júliusában. Lulu a nemzetiszínház-elképzelés alapvető kérdéseit érintette: az épület meg(nem)valósítását, az építtetők (ki)létét, a nemzet lehetséges (színházi) reprezentációját, a Nemzeti Színház pontos funkcióját és helyét hazai színházak között, valamint a nemzetiszínház-elképzelésé-nek a hazai közgondolkodásban való központi jelentőségét. A levél közvetlen kontextusát az adta, hogy akkor éppen több (érvényben) lévő terv vágott rést, árkot, majd hagyott gödröt Budapest városának szövetében. Az egyik az Erzsébet téren megkezdett, majd 1998 októberében félbehagyott Bán Ferenc-féle terv volt. A másik pedig a Siklós Mária által tervezett épület, amelynek helyszínéről Lulu írásakor még épp csak vitatkoztak. Az épület elhelyezésére és létrehozására, illetve az építtetők kilétére vonatkozó huzavona azonban nem először volt megfigyelhető, szinte végighúzódik a budapesti Nemzeti Színház egész történetén.