A Nibelung-ének

A nagyszabású kettős bevezetés első fele a hősnőt mutatja be. Gyereklánynak látjuk, de felvillan a majdani boldog feleség, a gyászba borult özvegy és a bosszúálló fúria is. A wormsi udvarról egyelőre nem sokat tudunk meg. Találkozunk tizennégy férfi nevével, majdnem úgy, mint egy mai színlapon. Közülük az egyik, Dankrat, a királyi fivérek apja, már nem él. Másikukkal, Attila hun királlyal majd a mű második felében találkozunk, ő tehát egy nagy ívű előreutalás. Az udvaroncokat egyelőre nem tudjuk hová tenni, később sem lesz igazán fontos szerepük. Marad négy férfi: a három alliteráló fivér és Hagen. Előbbiek mindhárman királyok, de a legidősebb, Gunther a főkirály. Jellemét később alaposan megismerjük, a Szerző mesterien ábrázolja. A legifjabb, Giselher a történet elején még gyerek, őt a nővéréhez fűződő bensőséges szeretet egyéníti majd valamennyire. A legkevésbé Gernot érdekli a Szerzőt: ő kissé jellegtelen, szürke figura. Annál érdekesebb Hagen, aki eleinte csak tájékozottságával tűnik ki a többi udvaronc közül, de aztán fondorlatosságával és kegyetlenségével együtt óriásira nő. Ha a rokonait is nézzük, az a benyomásunk, mintha a „tronjei vonal” egy elkülönült klikk volna a wormsi udvarban, de a Szerző erről semmi konkrétumot nem árul el. (...) A Nibelung-ének, németül Das Nibelungenlied címen ismert nagyszabású elbeszélő költemény a XIII. század elején jöhetett létre, valószínűleg a mai Ausztria vagy Bajorország területén. Keletkezésének körülményeiről semmi biztosat nem tudunk, szerzője ismeretlen. Létrejötte után három évszázadon át, a középkor végéig olvasták és másolták. A fennmaradt kéziratok viszonylag nagy száma arról tanúskodik, hogy az udvari kultúrában közismert és népszerű munka lehetett. A XVI. században feledésbe merült. Ennek egyik lényeges oka a német nyelv akkoriban felgyorsuló átalakulása volt: a középfelnémet nyelv, amelyen a mű megszólalt, mindinkább nyelvjárási szintre szorult vissza, a németek nagy többsége számára a reformáció után már nem volt érthető. A másik számottevő ok a német művelődésszerkezet átalakulása: az udvari kultúra jelentősége csökkent, a polgári olvasóközönség létszáma és súlya a könyvnyomtatás elterjedésével gyorsan növekedett. A Nibelung-történet iránti érdeklődés nem szűnt meg, csak az olvasmány változott: a középkori tragikus történetáradást leváltotta a „szarubőrű Siegfried”, korabeli németséggel „dér hümen Seyfrit” kalandjairól szóló elbeszélés, különböző verses vagy prózai változatokban, népkönyvként új meg új kiadásokban terjesztve a XVIII. századig.