Volter és Grizeldis

Grizeldis, a hitvestársi hűség és önmegtagadó szerelem eszménye régi idők óta kedvelt alakja az elbeszélő és drámai költészetnek. A modern irodalomban tulajdonképen Boccaccio révén terjedt el, a ki Decameronéjának utolsó novellájában beszéli el a türelmes asszony szenvedéseinek megható történetét. Maga a Grizeldis-monda valószínűleg az emberiség ősrégi mesekincséhez tartozik; mert a monda tárgyának magva, hogy tudni illik egy alacsony származású, erényes nő a legborzasztóbb megpróbáltatások után is hű marad férjéhez, majdnem az összes európai népek meséiben előfordul. A műköltészetben Marié de Francé* XII. századbeli franczia írónőnek Le Fraisne (le fr6ne= ' a körisfa) czímű verses elbeszélésében találjuk meg a Grizeldis mondának legrégibb feldolgozását. Ennek az elbeszélésnek rövid tartalma a következő. Gurun lovag mái* több év óta együtt él ismeretlen származású kedvesével, midőn hűbéresei felszólítják, hogy váljék el tőle - ’ és vegyen magához méltó feleséget, mert különben megtagadják neki az engedelmességet. A lovag erre egy előkelő nővel eljegyzi magát. Midőn Fraisne erről értesül, nem zúgolódik, hanem elfojtván fájdalmát, tovább is szives készséggel szolgálja urát és mindent elkészít a lakodalomra. Az esküvő alatt is folyton sürög-forog a házban, nem mutatja se a haragnak, se a bánatnak legkisebb jelét sem, sőt az uj asszonyt is olyan jó szívvel szolgálja ki, hogy a vendégek mind csodálkoznak rajta. E közben azonban kitudódik, hogy Fraisne nem más, mint az uj menyasszonynak kis korában elrablott nővére, és a lovag kedvesét most törvényes feleségévé teszi. Valószínű, hogy Boccaccio Griseldájának is egy, az olasz nép között elterjedt népmese vagy elbeszélés szolgált alapjául, mit az a körülmény is látszik bizonyítani, hogy Petrarca a Griselda latin fordításához csatolt és Boccaccióhoz írt levelében említi, hogy ez a történet már akkor is nagyon tetszett neki, mikor azt évekkel azelőtt elbeszélni hallotta. A Griselda a Dekamerone egyik legsikerültebb és legkedveltebb elbeszélése. Boccaccio a mese mondái elemeit egészen elhagyja, Walter kegyetlenségét lélektani alapon, egyrészt a férfiúnak a házasságtól való idegenkedésével, másrészt az asszonyi hűség iránt való ösztönszerű bizalmatlanságával indokolja és az elbeszélés személyeit olyan reális vonásokkal ruházza fel, hogy az egész történet teljesen valószerűnek látszik. Sokáig azt is hitték, hogy a Griselda meséjének valamely XI. vagy XII. századbeli valóban megtörtént esemény volt az alapja. A Griseldának azonban történeti alapja nincs. Létezett ugyan egy Saluzzoi Walter nevű őrgróf, de ennek az egész Grizeldis-mondához semmi köze nincsen. Boccaccio a népköltészet gazdag kincsesházából merítette tárgyát és azt költői képzeletével átalakítva, bevezette a modern irodalomba, a melynek azóta, úgyszólván a mai napig kedvelt alakja a szelíd lelkű, türelmes Grizeldis.