A vaspata

A VASPATA — kemény és kegyetlen szó, melyet Jack London talált ki a gazdagok uralmának, a plutokráciának elnevezésére. Könyve, mely ezt a címet viseli, 1907-ben jelent meg először. Azt a hatalmas küzdelmet rajzolja benne, amely valamikor a jövőben — mihelyt az emberiség sorsa annyira megérlelődik — kitör majd a plutokrácia és a nép között. Jack London lángelméje többet lát, mint a közönséges emberi szem, fel tudja tárni előttünk a jövőt. Előre látta azoknak az eseményeknek sorozatát, amelyek most kezdenek kibontakozni ámuló szemünk előtt. Á könyvében leírt hatalmas dráma még nem kezdődött el, de a függöny már felgördült. A jelek arra vallanak, hogy Marx amerikai költőtanítványának megdöbbentő jóslata valamilyen formában valóra válik. Jack London szocialista volt, még pedig igazi szocialista — forradalmár! Hősét, aki ebben a könyvben éles elmével elválasztja az igazságot a hazugságtól, Ernest Everhardnak nevezi. Bölcs ember, erős ember, jó ember, megérti a jelent és tudja, hová vezet. A munkásosztályhoz tartozik, nem csak fejével, de kezével is dolgozik, akárcsak a szerző. Mert tudni kell, hogy Jack London, aki fiatalon, negyvenéves korában halt meg és mégis ötven csodálatos — való élettől lüktető és gondolatoktól szikrázó — kötettel ajándékozta meg az emberiséget, egyszerű földműves fia volt és már tízéves korában maga kereste meg a kenyerét. Ernest Everhard. okos és bátor, erős és gyengéd — csupa olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyet megalkotója saját jelleméből merített. Es hogy a kettejük között mutatkozó hasonlatosság még teljesebb legyen, házasságuk története is egészen egyforma. Ernest Everhard felesége, Avis — ez a rendkívül értelmes, csupaszív asszony — férje oldalán tanulta meg. mi a szocializmus és az ő kedvéért lépett az új világ harcosainak sorába. Éppenúgy, mint Charmian Kittredge, Jack London felesége, akiről tudjuk, hogy férjével együtt kilépett a Labour Party mihelyt ez a magát munkáspártnak nevező szervezet • gyengeségében letért a szocializmus útjáról. A két munkásfelkelést, amelyről ebben a könyvben szó van, olyan alattomos gazsággal provokálták, annyi árulással szennyezték be és olyan vadállati kegyetlenséggel fojtották vérbe, hogy felmerül a kérdés: vájjon elképzelhető-e ilyesmi Amerikában — Európában — vagy éppenséggel az én hazámban, Franciaországban? Most, amikor ezeket a sorokat írom, a legtöbb ember lehetetlennek tartja.* De én máskép vélekedem. Szemem előtt lebeg 1871 példája. Azok az emlékezetes júniusi napok, amikor a Párisi Kommünt leverték és megtorolták. A reakció akkor megmutatta, mire képes, ha abba a helyzetbe kerül, hogy bosszúját kitöltheti a szegény népen. A Vaspata mindig készen áll arra, hogy el tapossa a proletariátust, ha készületlenül találja, akár Európában, akár Amerikában, a világ bármely országában. fejet.