Forum Romanum

Az itt összegyűjtött jogesetek a Digesztából, a római jogtudósok műveiből Jusztiniánusz császár parancsára a Kr.u. 6. században összeállított gyűjteményből származnak. A szövegek jogtudósi döntések: a jogászok általában egy konkrét jogesetből, egy valós tényállásból vagy okiratból indulnak ki. A konkrét jogvitában felmerülő probléma többnyire dogmatikai vagy jogértelmezési kérdéseket vet fel, amit a jogászok elvi éllel igyekeznek megválaszolni. E jogtudósi vélemények jogforrásnak számítottak az ókori Rómában. A római jog szervesen fejlődött tovább e „mindennapos jogalkotás" keretében (ez a folyamat a mai “bírói joghoz” hasonlóan értelmezte és alkalmazta a jogszabályokat). A római jogászok kazuisztikus, differenciált gondolkodási és érvelési technikája példaképül szolgálhat a mai jogász számára is. A római jog előadás formájában történő oktatása mellett elengedhetetlen a gyakorlati órákon, a jogesetek szövegértelmező elemzése révén is átgondolni a jog rendszerét. Az előadás túlnyomó részt a passzív befogadásra épít; a tankönyvek rendszerezett, nagyrészt korunk dogmatikai gondolkodásának megfelelő felépítésben mutatják be a római jogot. Az ókori római jog gazdag, kifinomult anyaga tehát kénytelen a mai, a kodifikációs elvből kiinduló gondolkodásunkhoz igazodni. A gyakorlati órákon a hallgatók a római jogot új nézőpontból ismerik meg, bepillantást nyernek a római jog „igazi világába": az eredeti források tanulmányozása lehetővé teszi, hogy közvetlenül megismerjék a felülmúlhatatlan, egyszerűségében is bonyolult gondolkodási és argumentálási technikákat. A jogtudományt az ókorban általában nem foglalkozásszerűen művelték, a jogi érvelés leginkább a legfelső társadalmi rétegekhez tartozók elegáns időtöltése volt. A görög filozófia és a retorika tudományának tanulmányozása után a rómaiak a jogtudománynak szentelték idejüket, és ezt fejlesztették „saját tudományként" igen magas szintre. Kiváló képzettségüket, műveltségüket és éleselméjűségüket ezen a téren csillogtatták, hogy társadalmi megbecsülést és politikai sikereket vívjanak ki maguknak. A római jog művelése tehát játékos időtöltés, egyfajta művészet — esetleg a közhatalom gyakorlásában való közszereplésre való felkészülést elősegítő tréning. A mai joghallgatónak elsősorban ilyen „szellemi tornaként" ajánlom az itt következő jogeseteket: a tankönyv és az előadás által közvetített tananyag elsajátítása után kiváló „küzdőtér" a jogesetmegoldás, hogy a frissen szerzett ismereteket és szellemi képességeinket próbára tegyük. Hosszú évek óta használunk hasonló forrásidézeteket a római jogi gyakorlatokon. A jegyzet formájában való megjelentetés könnyíti az oktató feladatát és segíti a hallgatókat, akik a szövegek birtokában önállóan is megkísérelhetik egy-egy jogeset feldolgozását. A gyakorlatvezetők munkáját a jogesetekhez fűzött kérdések igyekeznek könnyíteni: a szövegelemző technika elsajátítása és a gyakorlati órák megtartása komoly felkészültséget kíván. Remélem, hogy az itt következő jogeseti anyag komoly kihívást jelent, mely közös fejtörésre és vitákra indít oktatókat és hallgatókat egyaránt. A fejleszteni kívánt vitaszellemet, szónoki tökélyre törekvő argumentációs technikát és a kritikus gondolkodás ösztönzését idézi a választott cím: FORUM RQMANUM.