Tárgyi, nyelvi és dramaturgiai magyarázatok, konkordanciák

Ez év július 25-én ünnepelte 80. születésnapját tanszékünk örökifjú doyenje, dr. Nagy Imre irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA doktora. Készültünk a nagy napra. Egy évtizede az akkori születésnapot olyan kötettel köszöntöttük, amelybe szerte az országból írtak tudós társak, tanítványok. Idén a hazai kutatóműhelyekből egy-egy olyan kollégát hívtunk meg, akikhez az ünnepelt személyesen és szakmailag erősen kötődik. Konferenciát terveztünk, amelyen ők és a pécsi kollégák adnak elő, s úgy gondoltuk, hogy ezek az előadások jelennek majd meg tanulmánykötetben. Habet suum fatum hic libellus, sajátos sorsú ez a kötet. A konferenciát, a közös ünneplést, a könyvbemutatót megakadályozták korunk szomorú koronázási eseményei, amelyek a tudományos életet is karanténnal fenyegették – több okból is sikertelenül. Ha az ünnepeltet tekintjük, őt érintették talán a legkevésbé a kór szabta korlátok. Hallomásból idézzük szavait: ő már évtizedek óta karanténban van, és remekül érzi magát benne. A filológia kellemes karanténjára, a Bessenyei utcai tusculanum dolgozószobájára érdemes gondolni itt, a mindennapi filológiai szorgalmatosságra, amelynek eredményei annyiunk polcát ékesítik. Ha a Nagy Imre-olvasókat, kutatótársakat tekintjük, aligha lehet akadály a térbeli távolság ebben a hétköznapi virulenciák felett álló közösségben. Ami pedig a kötetet illeti, most még többet segített a virtuális kapcsolattartás: a kötet türelmes szerzői és jól-rosszul munkálkodó szerkesztői számára nagy könnyebbség volt, hogy villanypostán, hálózati találkozóhelyeken tudtak dolgozni, s ekképpen adhatják közre e könyvet is. Így olvassa jeles polgárának üdvözlését a Város: ezúton is köszönjük önkormányzatunk Kulturális Bizottságának támogatását. Így köszönti alma matere, kollégái, barátai. Legyen úgy, hogy jövőre megvalósul a Kar vezetésének terve, tanárunk, kollégánk személyes köszöntése, egy nem szokványos, de ugyanolyan fontos alkalommal, a 81. születésnapon.