Amortizációelmélet

A termelésben lekötött tartós javak értékcsökkenési leírásának módszerei, az amortizációs politika, a bruttó hozam egy részének pótlási célú visszatartása kifejezések jól ismertek és széles korban elfogadottak. Sokkal kevésbé közkeletű az a felismerés, hogy az amortizáció gyakorlata elméleti alapvetésen nyugszik. E kötet éppen az amortizációelmélet főbb tételeit és elvi alapvonalait gyűjti egybe. Az anyag felépítésében meghatározó jelentőségű források egyáltalán nem újkeletűek, többségük fél vagy csaknem háromnegyed évszázada ismert. Taylor, Hotelling, Preinreich és Lutz művei meggyőző elméleti erejük ellenére sem gyakoroltak drámai hatást az amortizáció elméletének és gyakorlatának fejlődésére. E nagyjelentőségű elméleti források felidézése és átfogó amortizációelméieti rendszerbe foglalása e gondolatkör mélyebb megismerését, az amortizáció és a tőkeelmélet kevésbé ismert kapcsolatainak feltárását célozza. A kötet gondolatai a gyakorlatban kevésbé konvertálhatók, inkább e sokoldalú gazdaságelméleti és üzemgazdasági jelenség elméleti megalapozását szolgálják. Az amortizációelmélet kialakulása és fejlődése szempontjából oly jelentős alapmunkák részletekbe menő citálása a gondolati fejlődés korlátainak illusztrálását célozza. Preinreich fél évszázada írott munkái semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy tökéletes leírási módszer nem alkotható, a gyakorlatban használatos eljárások nem többek leegyszerűsítő, közelítő és önkényes feltevéseken alapuló konvencióknál. Az üzleti világban használatos amortizációs metodika mindazonáltal tartalomban és meggyőző erőben csak gyarapodhat az itt analizált elméleti tételek figyelembe vételével. E munka közvetlen folytatása a korábban megjelent "Amortizáció és pótlás" c. kötet gondolatmenetének. Míg abban az amortizáció számviteli, adózási és tőkeelméleti vonatkozásai képezték a kifejtés kereteit, addig e kötetben az amortizáció elméleti alapjainak rendszerezése és részletes vizsgálata áll a középpontban. Az elméleti rendszer felépítésében a mellékelt, széles szakirodalmi bázis mindegyik tételére támaszkodtunk valamilyen mértékben, mégis szükséges kiemelni a források közül a Lutz alkotópáros és Edwards munkáját, mint amelyekre a legfokozottabb mértékben támaszkodtunk. Az amortizációelmélet itt közreadott szintézise kísérletnek tekinthető, s mint elméleti rendszer nem a teljesség igényével íródott.