Vállalati tőkefinanszírozás

A vállalati cél megközelítésekor alapvető kérdés, hogy milyen indítékok mozgatják a vállalati gazdálkodást. A modern vállalkozások felépítésénél abból kell kiindulni, hogy személyében és intézményesen elválik egymástól a tőke tulajdonosa és működtetése. Piacgazdaságban az a legáltalánosabban elfogadott cél, hogy a vállalati vezetés a vállalat értékének növelésére törekszik, azaz a tulajdonosok-részvénycsek jövedelmét igyekeznek maximálni. Az említeti vállalati cél előtérbe kerülését a profitmaximálás korlátái magyarázzák. A mikroökonómiai döntéshozatal marginális szabályai alapvető célnak a profitmaximalizálást tartják. Bizonyos döntési problémák megoldására kétségtelenül alkalmas a profitmaximalizálási kritérium, de mint döntő cél aligha képzelhető el, korlátái nyilvánvalóak. CD A mikroökonómia profitmaximalizálási elve alapvetően statikus, nem veszi figyelembe az idődimenziót. Ez a kritérium nem biztosít alapot a rövidés hosszútávú profit összehasonlítására. A tőkekiadásoknak centrális szerepük van a finanszírozási döntésekben s e költségek hosszútávú kihatása egyértelmű. A vállalat pénzügyi vezetése köteles állandóan vizsgálni a rövid- és hosszútávú profit közötti kapcsolatot a vállalat hosszútávú döntéseivel összefüggésben. ED A második korlát a profit meghatározásához kapcsolódik. Kérdéses, hogy a profil összegét (tömegét) vagy valamilyen mutatóhoz viszonyított arányát (rátáját) maximalizáljuk. Ha ez utóbbira törekszünk, eldöntendő, hogy milyen mérték legyen elfogadható. CD Profitmaximalizálás esetén az alternatív döntésekhez nem rendelhető a mérlegelt kockázat, pedig két azonos várható jövedelemmel és kiadással jellemezhető projekt nagyon is különbözhet a mérlegelt kockázat fokában. A profitmaximalizálás korlátai elsősorban az általa sugallt rövidtávú orientációból fakadnak.