Bizánci művészet

„Hellasz meghalt a Kelet ölelésében.” Josef Strzygowski megállapítása utalás arra, hogy az ókort követő művészet milyen ellentétes hatások összefonódásából született. A középkor sokszínű, szövevényes kultúrájának egyik legproblematikusabb fejezete az ókor és középkor találkozásánál létrejött bizánci művészet története. Meddig él még tovább a nyugatrómai birodalom bukása után a hellenisztikusrómai művészet a keletrómai birodalom keretében? Mit őriz meg a születő kereszténység ideológiáját kifejező bizánci művészet az antik, pogány formanyelvből? Hogyan alakul át az antik művészet öröksége a különféle keleti hatások alatt? Nehezen eldönthető kérdések. De még náluk is bonyolultabb ez: hol és meddig terjed térben és időben a bizánci művészet: mennyire lépi át a birodalom határait, miként éli túl Bizánc bukását? Mindezekre a kérdésekre egy korlátozott terjedelmű munka keretében választ adni szinte lehetetlen. Különösen messze vezet a bizánci művészet hatásának vizsgálata, hiszen ez úgyszólván az egész középkori művészetben kimutatható, Etiópiától Britanniáig, Hispániától Örményországig, sőt a keresztény kultúrától idegen területen, pl. Belső-Ázsiában, sőt Kína keleti határánál is. Művészet és államhatalom kapcsolatának kérdését Bizánc vonatkozásában külön is hangsúlyoznunk kell. Már a római császárkor folyamán egyre erősödött a császárkultusz, a triumfális ideológia hatása a művészet, különösen a monumentális műfajok alakulására. Bizáncban az uralkodó, a baszileiosz és a magas rangú hivatalnokréteg a legfőbb mecénás, és ez nem kis mértékben nyomja rá bélyegét a művészet alakulására. Másrészt viszont a keletrómai birodalomban a császárkultusz a legszorosabban összefügg a vallásos ideológiával, hiszen a császár - bizánci felfogás szerint - Krisztus földi helytartója. Mindebből következik, hogy a bizánci művészet megértéséhez szükséges e kor vallásos gondolkodásmódjának ismerete is. A vázolt kérdések sokrétűsége és a könyv meghatározott terjedelme indokolttá teszi, hogy témánkat térben és időben leszűkítsük, és megmaradjunk a bizánci birodalom földrajzi és időrendi keretein belül. A birodalom határain kívül eső bizánci alkotásokról csak annyiban esik majd szó, amennyiben jelentősek a bizánci művészet fejlődése szempontjából. Ilyen utalások elsősorban az idegen földön alkotó bizánci művészek esetében indokoltak. Az időbeli határokat tekintve Itália művészetét a VI. század előtt nem tárgyaljuk, ez a késő antik és ókeresztény művészetről szóló könyv feladata. A bizánci birodalom művészetén belül a kezdeti korszak emlékanyagával foglalkozunk a legrészletesebben: egyrészt azért, mert ez a korszak kapcsolja össze az ókort a középkorral, másrészt, mert ennek az időszaknak az építészeti megoldásai és ikonográfiái formarendje a bizánci művészet későbbi fejlődésére döntő hatást gyakoroltak. A korai perióduson belül, amikor Bizánc még világbirodalom volt, természetesen azokra az emlékekre helyezzük a hangsúlyt, amelyek a bizánci stílus kialakulása szempontjából a legfontosabbak.