A Pécsi Püspöki Joglyceum emlékezete

A Pécsi Egyházmegye 2009. augusztus 23-án ünnepelte alapításának millenniumát. Az ezer esztendő alatt a püspökség mindig kiemelkedő szerepet vállalt az oktatás különböző szintjeinek fejlesztésében. Koppenbachi Vilmos püspök kezdeményezésére, valamint I. Nagy Lajos király beleegyezésével Pécsett kezdte meg működését 1367. szeptember i-jén Magyarország első egyeteme. Bár működése megszakadt és a török hódoltság idején esély sem volt az újraalapításra, a hagyomány és a gyökerek mélyen megmaradtak. A pécsi egyházmegye soha sem adta fel terveit, hogy betetőzze a felsőoktatást városában. A18. század derekától kezdődően a város és Klimo György püspök újra éleszthette egyetemalapítási szándékát, ám a kezdeményezések eredmény nélkül maradtak. 1785-ben Pécs városa ugyan befogadta falai közé az 1774-ben alapított győri királyi akadémiát, amit azután hosszas huzavona után végül, 1802-ben, tanulói kihágásokkal, és a tanárok igaz hitének hiányával megindokolva visszahelyeztek eredeti helyére. Báró Szepesy Ignác püspök 1828-ban a pécsi egyházmegye élére kerülve ismét felkarolta a felsőoktatás ügyét. A tudományok szeretetétől vezérelve, jövedelmét felajánlva, az universitas alapjainak ismételt megteremtését óhajtotta. Engedélyt csak egy kétkarú, nyilvános bölcsészeti és jogi főiskola felállítására kapott, amely végül 1833. október i-jén nyitotta meg kapuit a Fő utcában található hajdani pálos rendház épületébe. Kisebb megszakítással 1865-től 1923-ig folyt itt a jogi szakképzés, amikor is gróf Zichy Gyula megyéspüspök nagylelkű felajánlásával szervezetileg beolvadt a Pozsonyból Pécsre menekülni kényszerülő Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karába. Jelen tanulmánykötet példaértékű emléket kíván állítani a magyarországi jogi felsőoktatás egyházi intézményeinek, egyúttal felhívva a figyelmet a pécsi joglíceum szerepvállalására. Külön örömünkre szolgál, hogy történeti kutatók szép számmal tekintenek fontos szegmensként a Pécsi Püspöki Joglyceum történeti múltjára, küldetésükként érezve forrásainak mind teljesebb feltárását. Az írásművekben a tanárok és hallgatók sorsán keresztül bepillantást nyerhetünk a pécsi egyetem jogelődjében folyó oktatásba, a mindennapi életbe, egyúttal rávilágítanak az egyházmegye Pécs város szellemiségében betöltött felelősségteljes oktatásszervező szerepére is. Ajánlom ezt a tanulmánygyűjteményt Mindazok figyelmébe, akik elengedhetetlennek tartják Pécs város és az egyházmegye történelmének mind teljesebb megismerését. Remélem, ezen írások szerzői feldolgozott témáik sokszínűségével továbbadják lelkesedésüket a felnövekvő nemzedék számára.