Fortiter et Constanter

„Fortiter et constanter", azaz bátran és kitartóan - mondja a Závodszky Géza tanár urat 70. születésnapja alkalmából köszöntő kötet címe. Aki ismeri az ünnepeltet - és sokan vagyunk ilyenek az tudja, hogy egy vargabetűktől mentes, nyílegyenes életút zajlik e jelszavak jegyében, immár hét évtizede. Igazi tudósról és tanáremberről, de leginkább tudós tanárról van szó, aki lélekben is egyenes derékkal és gerinccel élte meg ezt a csaknem háromnegyed századot, korántsem szélcsendes történelmünk egyik legviharosabb szakaszát. Közel félévszázados tudósi és tanári munkásság önmagában is tiszteletre méltó, különösen, ha Németh László gondolatai jegyében telik el: „Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját szép vigyázattal csiszoljam kristályba." Ilyen gyémántcsiszoló volt maga is, tudva, hogy a jó iskola első számú kulcsszereplője és feltétele a kiválóan képzett, megbecsült pedagógus. Az utóbbi biztosítása viszont a tanárképzés ügye, ami alapvető kérdése a felsőoktatásnak, mivel itt készül a jövő: amilyenek a tanárok, olyanok lesznek az iskolák. Nos, Závodszky Gézán az utóbbi bő harminc évben e tekintetben nem múlott semmi. Érdemei nem csupán a történelemtanár-, de vezetőként a tanárképzés egészében is elévülhetetlenek. Ő tudta, hogy a tanítás, az erkölcs és a tudás szorosan összefüggnek a pedagógiában. Igazi konzervatívként tudta, hogy mindez nagyon jól működött évszázadokon keresztül. Elkeserítették viszont az utóbbi évek kurzuslovagjai, akik mindezt igyekeztek zárójelbe tenni. Az iskolák funkciója a tudás, a kultúra értékeinek közvetítése, illetve az, hogy „a köz javát is szolgálni képes gyerekeket neveljen". Ezt az értékrendet vallotta és valósította meg középiskolai, majd főiskolai tanárként, tankönyvszerkesztőként és -íróként egyaránt. Márpedig ez az értékelvűség - mint bebizonyosodott - nem iktatható ki, még rövid időre sem. „Nekünk magyaroknak valóságos nemzeti betegségünk a sok beszéd, melynek csak egy ellenszere van: a tett" - vallotta a XX. század legkiemelkedőbb magyar kultúrpolitikusa, Klebelsberg Kunó. Závodszky Géza mindig a tettek embere volt. Egyetemi és egyházi vezetőként, az Országos Köznevelési Tanács és a Magyar Akkreditációs Bizottság tagjaként, szerkesztőként és tanárként, középiskolában és főiskolán egyaránt. Szerteágazó munkásságát jól mutatja a kötet végén található - korántsem teljes - bibliográfia. Sok ilyen Závodszky Gézára lenne szükség a nemzet felemelésének jövendő feladatai során, de - egyrészt még ő is dolgozik, másrészt - sok tanítványa viszi tovább az általa képviselt tetterőt és értékközpontúságot. Gustav Jung mondta: „Tisztelettel gondolunk vissza nagyszerű tanárainkra, de hálát azok iránt érzünk, akik megérintették a lelkünket." Az ő „lélekérintős" tanársága, munkássága példa lehet a jövendő tudós tanári nemzedékek számára is. (...) 70 év! Kimondva, leírva egyaránt nem illik Závodszky Gézához, aki ma is minimum az 50 évesek lendületével él és dolgozik, bár - papíron - öt éve „teljes állású" nyugdíjas lett. 33 éve ismerem (krisztusi kor!), vele együtt kerültem az egri Tanárképző Főiskola csepeli kihelyezett tagozata Történelem Tanszékére.