Alexandriai szent Katalin legendája középkori irodalmunkban

Alex. Szt. Katalin legendájával középkori nyelvemlékeinkben három helyen találkozunk: Az Erdy codex 656—675. lapjára terjedő végső fejezeteiben (Nyelvemléktár V. 505—530. 1.), a Debreczeni codex 491—557. (Nyelvemléktár XI. 234—256. 1.) lapjának az előbbit mintegy kiegészítő részében és az Érsekújvári codex 447—520. lapján (Nyelvemléktár X. 150—274. 1.) olvasható verses földolgozásban. A bárom közül kétségtelenül ez utóbbi a legérdekesebb, s míg az első kettőnek forrásukhoz, Pelbárt prédikáczióihoz való viszonyát, néhány csekély részletet kivéve már tisztázták Szilády Áron és Horváth Cyrill dr. e téren végzett érdemes nyomozásai, addig a harmadikat illetőleg még több kérdés vár megoldásra. E kérdések elseje mindjárt az, hogy vajjon megállhat-e SZILÁDY-nak a szerzőre vonatkozó ama feltevése, a mely szerint mind a magyar verses feldolgozás, mind annak latin eredetije Temesvári Pelbárttól eredne. Középkori irodalmunk fáradhatatlan és szerencsés búvára e feltevését vagy huszonöt évvel ezelőtt koczkáztatta, ha jól tudom, először a M. T. Akadémia Évkönyvei XVI. kötetében (1. darab), s kevéssel utóbb a Bégi Magyar Költők Tára I. kötetében (1877) kiadott verses legenda jegyzetei során (307—311. 1.) foglalt állást mellette. Akkoriban, úgy emlékszem, csak Heinrich Gusztáv fogadta e tetszetős feltevést kétkedő bizalmatlansággal, egyelőre azon reményét fejezve ki, hogy majd Temesvári Pelbárt életéröl és munkáiról szóló dolgozatában (Budap. 1880) Szilády e feltevést jobb bizonyítékokkal fogja támogatni. Az idézett műben a 41—50. lapon csakugyan részletesebben kiterjeszkedik e kérdésre a szerző s a Függelék 81—92. lapján többrendbeli párhuzamos szöveggel is igyekszik a maga álláspontját igazolni. Okoskodása főbb pontjaiban a következő: Épen Pelbárt halála évében (1504) jelenik meg Bázelben egy terjedelmes Katalin-legenda, mely ugyan seholsem vallja magát Pelbárt művének, de a vége felé kétszer hivatkozik Pomeriusra, kinek nevén nem lehet mást, mint a Pomerium szerzőjét, tehát a mi Pelbártunkat értenünk, mivel a neve alatt idézett példák csakugyan az ő Katalinról szóló negyedik beszédeben (De Sanctis aest. CII. H és I) vannak s innen kerültek az Erdy codex megfelelő helyeire is (673b—675. 1.). Ehhez járul még egy nevezetes jelenség, az t. i. hogy a verses legendában oly nagy szerepet játszó orvosnak és csillagjósnak (Pelbártnál philosophus) csakis itt és Pelbártnál meg a kétségtelenül tőle függő szövegekben (Laskai Ozsvát : Big a Salutis de Sanctis CX. és CXI. és az Erdy meg a Debr. codex illető helyein) Alphorabius a neve, mig a többi párhuzamos elbeszélésekben hol Alphoncius, hol Alphonsus, hol Macrobius nevet visel.