Sokszólamú történelem

E gyűjteményes tanulmánykötet összeállításakor kereken fél évszázad terméséből válogattunk Az újkorra és a magyar nyelven megjelent publikációkra szorítkoztunk, mellőztük a csak idegen nyelven megjelent tanulmányokat és a középkori vonatkozású cikkeket. Az egyes tanulmányokat eredeti szövegükben és jegyzetelésükkel közöljük, legfeljebb a nyilvánvaló sajtó- és adathibákat javítottuk, s némely hosszabb tanulmányból - tekintettel a terjedelmi korlátokra - bizonyos részeket elhagytunk Az érdemi tudományos mondanivalón nem módosítottunk még akkor sem, ha azzal a szerző ma nem minden tekintetben ért egyet, s másképp fogalmazna. A szerző köszönettel tartozik a Pécsi Tudományegyetem történeti tanszékeinek, amiért lehetővé tették e kötet kiadását. Köszönet illeti a kötet szerkesztőit - a szerző egykori kedves tanítványait, most pedig kollégáit és az oktatómunka terén utódait - fáradságos és sok időt felemésztő, gondos munkájukért. | A Monarchia délszláv lakta területein a kapitalista fejlődés adottságai és lehetőségei a feudalizmus-korabeli eltérő politikai és gazdasági-társadalmi fejlődés következtében különbözőek voltak Az Osztrák-Magyar Monarchián belül az egyes délszláv területek más-más szerepet játszottak, és különböző közjogi státussal is rendelkeztek A fejlődés azonban mégis csak az egységes délszláv nemzetállam megvalósulásához vezetett. Tanulmányunk azt szeretné bemutatni, hogy a mezőgazdaság tőkés fejlődése hogyan járult hozzá a délszláv lakta területek gazdasági-társadalmi szerkezetének átalakulásához és a nemzeti-állami egység kibontakozásához. A Monarchia területén 1880-ban 5 262 000 délszláv élt. Számuk 1910-ig 6 789 000-re (az összlakosság 13,2 %-a) emelkedett. A délszlávok gazdasági és társadalmi struktúráját a források alapján csak a Monarchia egykorú közigazgatási beosztása szerint tanulmányozhatjuk Kutatásainkat azokra a kisebb-nagyobb területi-politikai egységekre terjesztjük ki, ahol a délszlávok abszolút többségben voltak, vagy legalábbis jelentős szerepet játszottak (lásd az 1. táblázatot). A felsorolt területi egységek közül Krajna, Görz, Isztria, Dalmácia, Stájerország és Karintia Ausztria tartományai voltak, külön tartománygyűléssel és képviselettel a Reichsratban. A politikai és gazdasági vezetés ezekben az országokban a lakosság kis százalékát kitevő német és olasz földbirtokos-osztály és a polgárság kezében volt. Dalmácia évszázadokig tartó velencei uralom után a 18. század végén került osztrák uralom alá. Allamjogilag Horvátországhoz tartozott, de a visszacsatolásra ténylegesen nem került sor.