A polgári jog fejlődése a kontinentális Európa nagy jogrendszereiben

A jogharmonizáció és a jogegységesítés jelszavaitól és programjaitól hangos Európa már jó ideje. A témával foglalkozó szakmai írásokat helyenként szürke monotónia jellemzi. Üde színfoltokat jelentenek azok a publikációk, melyek történeti és nemzeti jogi metszeteket is mutatnak. A jogharmonizáció és a jogegységesítés divatja a jogösszehasonlításnak is új funkciót adott. Az EU jogharmonizáció alapjául és „első munkafázisaként” szolgál a jogösszehasonlítás. A közösségi jog jogharmonizációs módszerű fejlesztésének eszközei évtizedekig az irányelvek voltak. Mára azonban a közösségi magánjog már kinőtte az irányelveket, amelyek újfajta jogi széttöredezettséghez vezettek, holott feladatuk éppen ennek kiküszöbölése lett volna. Fokozott igény mutatkozik arra, hogy a közösségi magánjog eddigi fentröl lefelé történő megközelítését (top down approach) a lentről felfelé való megközelítés (bottom up approach) váltsa fel. Ez az új szemlélet a korábbinál nagyobb érdeklődést mutat a nemzeti jogrendszerek iránt és a jogösszehasonlítás számára is új helyzetet kínál. Az összehasonlító jog fejlődésében manapság két vonal különíthető el: a „jogalkotási összehasonlító jog” (legislative comparative law) és a „tudományos vagy elméleti összehasonlító jog” (scientific or theoretical comparative law). A jogalkotási összehasonlító jognak a fejlődése folyamatosabb, története pedig eleve régebbre nyúlik vissza. Indulása a XIX. század közepére, a német polgári jogi kodifikáció előkészítésének időszakára esik. A régebbi polgári jogi kódexek azért nem hasznosították jelentős mértékben a jogösszehasonlítás eredményeit, mert azok inkább a természetjogi gondolkodáson alapultak. A tudományos vagy elméleti összehasonlító jog fejlődése azért szaggatottabb és lassúbb, mert kialakulását annak idején a partikularizmus gátolta, később pedig ennek az irányzatnak a művelése rengeteg módszertani problémát vetett fel és görgetett maga előtt. Jelen monográfiának nem célja e problémahalmazban elveszni, ezért a célok szerényebbek. A magyar jogrendszer fejlesztéséhez és a nemzetköziesedő polgári jog egyetemi oktatásához kíván adalékokat és sémákat adni, néhány nagyobb európai nemzeti jogrendszer fejlődésének és a magánjog eddigi és korabeli európai egységesítési folyamatainak bemutatásával. A joghallgatók külföldi jogrendszerekben és jogi kultúrákban való eligazodásának megkönnyítése azért is fontos, mert újabban, sokan közülük „részképzés” keretében hosszabb-rövidebb ideig más országok egyetemein is folytathatnak tanulmányokat. A jogszabályok nem szakíthatok el a mögöttük álló jogi kultúrától. Jogintézmény közeli elemzéseket csak foszlányokban tartalmaz az anyag, a polgári jog egyes olyan alapintézményei tekintetében viszont, amilyenek például a jogágiság szerkezeti sajátosságai (egységes polgári jog versus az önálló kereskedelmi jog elismerése) és az alanyi jog, a jogi személyiség, a tulajdon, a jogügylet, a szerződés, a deliktuális felelősség fogalma és jellegadó szabályai, Szerző sokszor engedett a kísértésnek és részletesebb elemzéseket is hozzákapcsolt a könyv törzsanyagához.