A barokk művészete corvina logo

Szerző: Kelényi György
Cím: A barokk művészete
Megjelenési adatok: Corvina, Budapest, 1985. | ISBN: 963-13-1792-7

coverimage Valószínűleg kevesen tudatosítottuk magunkban, hogy a régi korok művészetét, az elmúlt idők stíluskorszakait nem szemléljük elfogulatlanul, s nem valóságos értékeik alapján ítéljük meg. ízlésünk sokszor nem „igazságos”, nem „tárgyilagos”: könnyen befolyásolják azok az elvek, amelyeket napjaink művészete követ, s melyeket magunk is hamar elfogadunk, magunkénak vallunk. Különösen erős ellenérzést vált ki az a stíluskorszak, amelyet a kortárs művészet kiszorított: a túlhaladott eszmék elleni harc, az ízlésváltozás ténye még az igazi szépségek felismerését is akadályozhatja. Az új korszak embere elődeinek művészetében rendszerint csak a rossz ízlés, a silány minőség bizonyítékát látja. Hasonló kérdések merülnek fel, ha azt kutatjuk, hogyan vélekedik korunk a barokk művészetről. Bár egyes alkotók iránt az érdeklődés változatlanul igen nagy, a barokk építészet, festészet és szobrászat jelenleg egyáltalán nem népszerű. Az évszázadok során többször is változott e stíluskorszak megítélése: sokáig volt a mélyponton, de egyes időszakokban a művészi ideálok, a követendő példaképek sorába emelkedett. Fel kell ismernünk, hogy a vélemények mindig szorosan kötődtek időszerű művészeti problémákhoz, és azokhoz a válaszokhoz, amelyeket e kérdésekre egy-egy kor adott. A barokk első alapos elemzése, újraértékelése a XIX. század végén közvetlenül kapcsolódott az impresszionizmus elismeréséhez. „Alapelvei” - melyeket ekkor határoztak meg - erősen emlékeztetnek az impresszionizmus jellegzetességeire (például a szubjektív élmény, a látvány hangsúlyozása, a körvonalak, a formahatárok feloldása stb.). Méltatása összefüggött a század második felének történeti, politikai eseményeivel és a nyomukban jelentkező társadalmi igényekkel is. Az egyesített Németországban, a risorgimento Olaszországában, 111. Napóleon francia császárságában s a nagyhatalmak sorából egyre inkább kiszoruló Ausztriában a barokkot a nemzeti nagyság, az erő, a kulturális virágkor nagy korszakának tekintették; reprezentatív felidézése egyúttal a múlt újjáélesztésének vágyát is tükrözte. A neobarokkot az arisztokrácia életmódját utánzó nagypolgárság is művészi stílusául választotta. A XVII-XV1II. század művészetének első alapos elemzései is ekkor jelentek meg, s ekkor ismerték fel, hogy a barokk önálló, öntörvényű stíluskorszak volt, nem pedig „hanyatlás” a reneszánsz után. Századunk 20-as-30-as éveiben a hivatalos művészet stílusaként a neobarokk irányzat újból erőre kapott. Egyértelmű, hogy napjainkban a barokk művészet iránti ellenérzés a két neobarokk periódus hibáinak tulajdonítható. A történelmi, társadalmi viszonyok megváltozása nyomán a korábbi időszakkal együtt letűnt annak művészete is; alapelvei tévesnek, célkitűzései hamisnak bizonyultak.
Kategóriák: Képző-, vizuális művészet, Építészet
Tárgyszavak: Művészettörténet, Szobrászat, Építészet, Festészet, Barokk
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Címlap
Copyright/Impresszum
Tartalom
5-6
Előszó
7-8
Bevezetés
9-10
A „Barokk” szó jelentése
11
Barokk stílusjegyek
12-15
Tartalmi változások; új ikonográfia
16-19
A művész helye a társadalamomban
20-21
A XVII. Század
22-222
   Építészet
22-81
      Előzmények: Építészet Rómában a XVI. Században
22-24
      Egyházi építészet a XVII.Században
25-47
         Téralakítás
25-36
            A hosszanti és a centrális tér kapcsolata
25-29
            A térformák szintézise
29-36
         Homlokzatalakítás
36-44
         A tradíciók sorsa a század végén
45-47
      Világi építészet a XVII. Században
48-81
         Az itáliai palazzo
48-56
         „Hotel” és kastély Franciaországban
56-68
         Palota és kastély az Alpoktól északra
69-71
         Polgári építészet
71-73
         Városépítészet
73-81
   Szobrászat
81-121
      A Barokk szobrászat megszületése Itáliában
81-83
      „Barokk” és „Klasszicizáló" irányzatok Rómában
84-98
      Egyházi ábrázolások a század második felében
98-102
      Világi témák
102-121
         A portré
102-104
         A lovas szobor
104-107
         A síremlék
107-110
         Szabadtéren álló szobrok (kertplasztika, köztéri szobor)
110-121
   Festészet
122-222
      A XVII. Századi Itáliai festészet alapelvei
122-124
      A Barokk kezdetei Itáliában: Annibale Carracci és Caravaggio
124-138
      Egyházi festészet
139-154
         Mennyezetképek
139-142
         Táblaképfestészet
142-154
      Egyházi és világi témák: Rubens és Rembrandt művészete
155-172
      Világi témák
172-201
         A portré
172-188
         A tájkép
188-201
      Új műfajok kialakulása Hollandiában
201-214
         A csendélet
202-205
         Az életkép
206-210
         Az intérieur
210-214
      Az allegorikus festészet és a Francia Akadémia
214-216
      Az életkép a francia festészetben
217-222
A XVIII. Század első fele
223-334
   Képes melléklet
   Építészet
225-278
      Világi építészet
225-260
         Változások az építészeti feladatokban
225-228
         A rokokó belső tér
228-234
         Téralakítás
234-236
         A homlokzatalakítás jellegzetességei
236
         Palota- és kastélyépítészet
236-260
            A kastély belső terei
251-260
               A lépcső
251-255
               A sala terrena
256-257
               A díszterem
257-260
      Egyházi építészet
260-261
         Téralakítás
261-262
         A legfontosabb építészeti feladatok
262-278
            Fogadalmi és emléktemplomok
262-267
            Zarándoktemplomok
267-274
            Kolostorok
274-278
   Szobrászat
279-294
      Világi műfajok Franciaországban
279-283
      Irányzatok a mémet szobrászatban
283-294
   Festészet
295-334
      Elméleti viták
295
      Az életkép új formái Franciaországban
296-303
      A portré
303-312
      A veduta
312-315
      A dekoratív falkép virágkora Itáliában
316-321
      Az egyházi festészet a Habsburg-birodalomban
321-334
Irodalom
335-339
Névmutató
340-347
A képek forrása
348-349