Holdfény Hawaiiban

A Hudson felett lassan kitisztult az ég. Az opálszínű pára felszállt, és a rojtos felhők mögül egyszerre csak előbukkant a nap. A jachtklub teraszán kinyitották a nagy piros csíkos napernyőket, és a nyugszékeket is kihordták. - Szép időnk lesz, contessa! - mondta a főkomornyik tisztelettudóan, miközben megigazította a nyugszék lábtartóját, anélkül hogy figyelemre méltatta volna a rajta kinyújtózott karcsú, meztelen combokat. Zizi rövid, jó szabású Bermuda-sortot és hosszú, jó hangzású arisztokrata nevet viselt. A sortot itt vette New Yorkban, a nevet valahol Olaszországban, ahol egy öreg gróf éppen válaszúton volt a szegényház, az öngyilkosság vagy a további koldulás között. A névházasságot egy hotelportás közvetítette, az egész alig került többe, mint egy hermelinbelépő. De mennyivel többet ért! Ezzel a névvel aztán beléphetett bárhová... Zizi egyébként Pesten született, egy József körúti meglehetősen sötét, udvari lakásban. Talán ez volt az oka, hogy később annyira ragaszkodott a széles, napfényes ablakokhoz, amelyek lehetőleg valamelyik tengerpartra nyílnak. Zizi apja egy kis sánta szabó volt, aki sokat ivott, és folyton köhögött. Ez persze kellemetlen volt a családjának, de még kellemetlenebb volt, amikor már se nem ivott, se nem köhögött, hanem meghalt. Nem maradt utána más, mint egy ódivatú varrógép, egy rettenetesen nehéz vasaló és a pepita notesza, amelybe bejegyezte, hogy kik tartoznak neki. A mama ezzel a notesszal szaladgált hetekig, de senki sem fizetett. - Az emberek aljasok! - állapította meg, és kisírt szemekkel főzte a mindennapi paprikás krumplit. Közben szidta az egész világot, kezdve a kenyérjegyektől, amit igazságtalanul osztanak ki, egészen Hitlerig és Sztálinig, akik a háborút okozták. A háború utolsó éve volt. Zizi tizenhat éves volt, és az első fiúnak azért adta oda magát, mert éppen a frontra ment. A másodiknak, mert a frontról jött. A következők már nem is voltak érdekesek. Szerelem? Lehet, hogy Zizi azt hitte, ezek szerelmek. Néhány rózsaszínű tábori lapot sokáig megőrzött, az elnémult öreg varrógép fiókjába dugdosta el őket. Mikor a mama elcserélte a varrógépet egy zsák lisztre, a szép szerelmes lapok odavesztek. Zizi súlyos szemrehányásokat tett anyjának, és csúnyán összevesztek. Másnap hirtelen elhatározással Bécsbe utazott. Kitűnő alkalom kínálkozott egy amerikai katonával, akit Teddynek hívtak és a dzsipje tele volt csokoládéval s finom cigarettákkal. A háború véget ért, és Zizi karrierje elkezdődött. Bécsben pincérnőként kezdte, egy amerikai katonai étkezdében. Ezt Teddynek köszönhette, ő ajánlotta be. Teddy jó fiú volt, de az étkezdében akadtak nála jóval csinosabbak is. Ebben az időben Zizit még jobban érdekelték a csinos fiúk, mint a pénz. Később persze már másképp gondolkozott, de ehhez néhány évre és néhány csalódásra volt szüksége. Húszéves korában döbbent rá, hogy a jó állások mind be vannak töltve, a jó lakások ki vannak adva, és a rendes fiúk már meg vannak fogva. Mindenki nős vagy vőlegény.