Képes Pesti Hírlap (1927-1939)

A Légrády Testvérek Pesti Hirlapja hangsúlyozottan nemzeti hanghordozású lap volt, de a húszas évek közepén, Rákosi Jenő visszatértével tulajdonképpen a régi Budapesti Hirlap túlfűtött nemzetiességének örököse is lett. Légrádyék Trianon után a területi revízió programjának fórumaként helyezték el önmagukat, aminek ugyan kellő hangsúlyt adott Rákosi publicisztikája, de halála után, a harmincas években is a Légrády Testvérek adta ki a Revíziós Liga olasz, francia, angol és német nyelvű havilapjait. Egyébként is az egyik legterebélyesebb kiadványbokrot hozták létre a Pesti Hirlap körül: külön vidéki kiadásával kísérleteztek (1921-1924), kiadták a Képes Újságot (1915-1921), Az Érdekes Újságot (1913-1925), aztán folytatásaként a Képes Pesti Hirlapot (1927-1939), melléklapként A Pesti Hirlap Vasárnapját (1923-1937) és folytatását, a Képes Vasárnapot (1937-1944), valamint a hetenként megjelenő A Pesti Hirlap Regénytárát (1923-1924). Mindezeken túl pedig előfizetőinek ingyen vagy jutányos áron biztosította (1928-as hirdetése szerint) a Pesti Hirlap Könyvek 52 kötetét, A Pesti Hirlap Díszkönyvtára 12 kötetét, A Műveltség Útja hat kötetét és évenként A Pesti Hirlap Nagy Naptárát. A Pesti Hirlap főszerkesztője 1919. őszi újraindulása után Légrády Ottó lett, felelős szerkesztője Lenkey Gusztáv maradt; főmunkatársként tért visssza a laphoz Hoitsy Pál, a vezércikkeket a korábbi függetlenségi publicisztika jeles művelői, Mezei Ernő, Porzsolt Kálmán és Benda Jenő írták, Herczeg Ferenc vezércikkeket és tárcákat írt, Fehéri Armand a fővárosi rovatot vezette. A párizsi béketárgyalásokra nemcsak saját külön tudósítót küldött, de francia, olasz és angol nyelvű külön „propagandaszámot" is készített. Három hónapig a magyar delegációval Párizsban tartózkodó tudósítójának tapasztalatai révén ismerte fel a szerkesztőség a külpolitikai érdekű publicisztikák, tudósítások, hírek fontosságát. A Pesti Hirlapban rendszeressé váltak a külföldi tudósítások. Rákosi Jenő élete utolsó éveiben még egyszer főszerepet játszott a sajtóban és a közéletben. 1925 elején mint főmunkatárs tért vissza a Pesti Hirlaphoz, és a következő négy év alatt több mint ötszáz cikket, zömmel vezércikket publikált a hírlapban.