A bibliai állatok kézikönyve

Amikor az ember az ősi korokban öntudatára ébredt, meglepetten nézett körül ebben a világban, és elgondolkodott azon, hogy hogyan kerülhetett ő ebbe a csodálatos és sokszor félelmetes környezetbe. A legkorábbi időktől fogva sejteni kezdte, hogy ez a világ, benne az emberrel valami hatalmas és értelmes Alkotó műve lehet. Az emberek különböző csoportjai a föld számtalan pontján megalkották elképzeléseiket a világ eredetéről, működéséről, és az ember szerepéről, feladatáról a világban. E próbálkozások azonban igen tétovák és gyakran primitívek vagy lehangolóak voltak. A teremtő Isten azonban nem akarta tudatlanságban hagyni az embert, ezért évezredekkel ezelőtt elkezdte lépésről-lépésre feltárni a teremtés titkait, célját, és bemutatni az ember kiváltságos helyzetét és feladatát. Kiválasztott egy népet, melynek körében hiteles tanítókat és prófétákat támasztott, akik által fokozatosan megismertette önmagát és teremtő szeretetének ajándékait az emberek egy kisebb csoportjával, és igyekezett ezt a kiválasztott népet elvezetni az ő szándékai szerinti életre. Sok-sok előrelépés, tétovázás és bukdácsolás után végül egyszülött Fia által tárta fel a teljes igazságot; hogy ő a tökéletes szeretet, a teremtés célja pedig az, hogy az ember hasonlóvá váljék őhozzá és országa megvalósuljon a földön. Az ember, így megszabadulva saját korlátaitól, a kegyelem segítségével már itt a földön, majd pedig az örök életben részesül Isten életéből. Ezt a választott nép története során, majd pedig Jézus Krisztusban adott kinyilatkoztatásában az ember számára érthető módon szavakba is foglalta. Ez egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen ha Istenről, a természetfeletti világról, az isteni kegyelem titkairól és működéséről akarunk beszélni, amihez nem könnyű megfelelő szavakat, kifejezéseket találni. Bár a direkt közlést is rendre alkalmazták a közvetítők, a kinyilatkoztatás során emellett nagyon gyakori a jelképes és képes beszéd alkalmazása. Jézus és a bibliai szent írók és tanítók a természetfölötti valóságok és az erkölcsi tanítás közvetítése, megfogalmazása során gyakran alkalmaznak hasonlatokat, képeket, amelyekkel megvilágítják a nehezen kifejezhető dolgokat. Ezeket a képeket általában a saját környezetükből veszik, mert a mindennapi életből vett hasonlatok által érzékeltetni tudnak olyan valóságokat is, amelyek közvetlenül nem tapasztalhatók. A Szentírásban az egyes részek megírásának korából ismert élethelyzetekkel találkozunk, mint képekkel, melyekben sokszor szerepelnek a korabeli használati tárgyak, valamint a környezet növényei és állatai. Ezek ugyanis igen alkalmasak arra, hogy elősegítsék a kinyilatkoztatott igazságok megvilágítását, megértését. Például a fügefa, mint az Isten által szerzett jólét és béke szimbóluma, vagy az állatvilágból a galamb a Szentlélek leszállásának érzékeltetésére; a kígyó, mint a Sátán jelképe, és talán a legmegindítóbb a bárány, mely az Áldozatot szemlélteti.