Tarka világ

Kincs István Tarka világ című kötete egy elfeledett kor irodalmi gyöngyszeme, amely az 1895-ös megjelenése ellenére ma is friss és izgalmas olvasmány lehet a klasszikus magyar próza kedvelőinek. A könyv elbeszélései egy sokszínű, változatos világba kalauzolnak el, ahol az emberi természet mélységei és a korabeli társadalom problémái egyaránt felszínre kerülnek. Kincs István írásmódja tiszta, lírai, mégis erőteljes, így kiváló érzékkel ragadja meg az apró részletekben rejlő jelentést. A kötet történetei egyszerre szórakoztatók és elgondolkodtatók, miközben mély empátiával közelítenek a kisemberek sorsához. A szerző különös érzékenységgel mutatja be a vidéki Magyarország életét a 19. század végén. Írásaiban megelevenednek a falusi tájak, a paraszti világ, a vallásos hit, és az emberi kapcsolatok árnyalatai. A könyv címéhez hűen valóban "tarka" világot tár elénk – hol vidám, hol fájdalmas, de mindig igaz. Kincs nem kerüli meg a társadalmi feszültségeket sem: történeteiben feltűnnek az elnyomottak, az elesettek, a peremre szorultak. Elbeszélései gyakran erkölcsi kérdéseket boncolgatnak, anélkül hogy didaktikussá válnának. A Tarka világ nemcsak korának tükre, hanem egyben irodalmi dokumentum is, amelyből sokat megtudhatunk a magyar vidék múltjáról. A kötet szerzője – aki 1967-ben született és 1942-ben hunyt el – méltatlanul került a feledés homályába. Ez a mű azonban bizonyítja, hogy helye van a magyar próza történetében. A nyomdai kivitelezés – a szombathelyi Egyházmegyei Nyomda munkája – korhű, egyszerű, mégis elegáns. A kötet 244 oldalas terjedelme lehetővé teszi, hogy az olvasó belemerüljön a történetekbe, de nem válik terhessé. A 17 cm-es formátum kézre álló, utazáshoz is ideális. A könyv stílusa különösen azoknak ajánlott, akik szeretik Móricz Zsigmond vagy Mikszáth Kálmán világát. A Tarka világ elbeszélései méltók arra, hogy újra felfedezzük őket a 21. században is. Kincs István e műve igazi irodalmi időutazás: szelíd, mégis éles szemmel vizsgálja a világot. A könyv elolvasása után az olvasóban marad valami megmagyarázhatatlanul ismerős érzés – mintha egy letűnt világ mégis ismerősen szólna hozzánk.