Népi kultúra, közkultúra, jelkép: a gulyás, pörkölt, paprikás corvina logo

Szerző: Kisbán Eszter
Szerkesztő: Paládi-Kovács Attila
Cím: Népi kultúra, közkultúra, jelkép: a gulyás, pörkölt, paprikás
Sorozatcím: Életmód és tradíció; 4. | Sorozat szerkesztő: Paládi-Kovács Attila
Megjelenési adatok: MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1989. | ISSN: 0238-9584 | ISBN: 963-7762-53-1
Megjegyzés: Az OTKA „Életmód és tradicionális kultúra változása Magyarországon a 19—20. században” c. kutatási program keretében jelent meg.

coverimage A gulyás/pörkölt étel, bár korai históriája az alföldi árutermelő marhanevelés korai újkori történetének messzeségében tűnik el, terjeszkedő, expanzív szakaszában, amikor immár gulyás/pörkölt/paprikásként az alföldi régió parasztságának legfontosabb, a táplálkozáskultúra új stílusát meghatározó húsétele lett, elég jól nyomon követhető. Ezt a terjeszkedést, stílusváltást kíséri végig ez a munka egyik szálán. Az étel pályafutása arra is erőteljesen rámutat, mennyire behatárolt, regionális kultúrák voltak a hagyományos parasztkultúrák. A gulyás/pörkölt/paprikás közönséges mindennapi étel ma szerte Magyarországon. Az egyetlen parasztétel, amit a nemesi, polgári kultúra a _19. században ilyen mértékben befogadott. Ennek a folyamatnak a kezdetei a 18. század végére nyúlnak vissza, amikor a magyar nemesség a II, Józseffel való nemzeti konfliktusban a köznép^ gulyáshús ételét mutatta fel a magyar kultúra önállóságának egyik jeleként. A jelkép nem ment feledésbe. A népiesség jegyében később a köznépre utaló ételként .nyert befogadást a főúri, nemesi, polgári asztalokra. Végül a polgári konyha juttatta el az Alföldön kívüli vidékek parasztságához. Jelképes szerepe ismertette meg az ételt külföldön, Európában és Amerikában egyaránt. Ma a gulyás a legismertebb magyar étel határainkon kívül. Ez a körülmény olyan várakozást hordoz, aminek a hazai vendéglátó- és turisztikai ipar is igyekszik megfelelni. Az ételtípus régi magyar irodalmi neve gulyáshús/ gulyásos hús volt, a pörkölt hús és a. paprikás hús eredetileg népnyelvi kifejezés. Én a gulyás/pörkölt/paprikást szinonimaként fogom használni, Időközben változott a hazai ételnévhasználat. így a legújabb korban a magyar az egyetlen nyelv, amelyben a. gulyás már nem ennek az ételtípusnak a neve, míg más nyelvekben változatlanul az maradt. Alföldi közösségek az ételtípusnak két-három változatát különböztették meg a készítésmód tekintetében, s akkor még nem vettük figyelembe, hogy mindezek továbbá különféle húsból, szabadban bográcsban vagy háztartási körülmények közt lábosban, juhból részeinek előírásos elhelyezésével, illetve régebben paprika nélkül is készültek. Ez a munka nem szakácskönyv, így ezeket a részleteket csak a történeti út felrajzolásának igényével érinti. A gulyás/pörkölt alapétel annyira egyszerű és kézenfekvő húskészítési mód, hogy természetesen akadnak tipológiai párhuzamai. Ilyen a nevében román származású erdélyi tokány, de vannak mások is a Lappföldtől az oszmán—török területen át a távolabbi Ázsiáig. Éppen ezért őstörténeti kapcsolatok mérlegelésében, amint Kiszely István egyik ujgur expedíciója során nemrégiben történt, természetesen nem játszhat szerepet. A gulyás/pörkölt/paprikás története több mint egyetlen étel pályafutása.
Kategóriák: Néprajz
Tárgyszavak: Népi Klultúra, Táplálkozás
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Kiadó
Sorozati címlap
Impresszum
Címlap
Tartalom
[7-8]
Contents
[9-10]
Előszó
11-12
A gulyás étel helyzete a 18. században
13-41
   Irodalmi nyelv, beszélt köznyelv
13-16
   Pásztorétel
16-20
   Alföldi parasztok
21-26
      Új változat: paprikás hús
23-26
   Tábori katonaétel
26-27
   Utasétel
27-30
   Magyar nemzeti étel
30-39
      „A káposztás hús Magyarország címere”
30-32
      A köznép ételéből nemzeti étel — hagyományalkotás 1790 körül
33-39
   Egy pályaív korai szakasza
40-41
A gulyás útja a 19. században
43-74
   A magasabb társadalmi rétegek növekvő bekapcsolódása
44-63
      A számontartás és használatbavétel mezsgyéjén
44-46
      Polgári szakácskönyvek
46-51
      Külföldi szakácskönyvek
52-53
      Városi vendégfogadók
53-55
      Gulyás, pörkölt, paprikás a köznyelvben — „gulyáshússá aprítalak”
55-57
      Gulyásleves
57-59
      Távolságtartás a két táplálkozási stílus érintkezésében — „Fácán-e vagy paprikás?”
59-61
      Népi kultúra, nemzeti kultúra — „Miben áll a magyar nemzetiség?”
62-63
   Az étel előretörése a parasztkultúrában a 19. század derekáig
64-73
      Ünnep az Alföldön
64-68
      Mindennapok az Alföldön
68-70
      Az Alföldön kívül
70-73
   A 19. századi fejlődés mérlege
73-74
A gulyás helyzete a parasztoknál 1900 körül
75-90
   A fő elterjedési terület: az alföldi régió
76-83
      „Nem vasárnap, ha nincs paprikás”
76-78
      Lakodalom
78-83
   Pörkölt, paprikás az Alföldön kívül
84-89
   Az új stílus
89-90
Három színtér a 20. században
91-100
   Kiegyenlítődés a hazai táplálkozáskultúrában?
91-94
   Magyar szimbólum a hazai turisztikai iparban
95-96
   Nemzeti jelkép az emigrációban
96-100
Visszapillantás — parasztkultúra, elitkultúra, nemzeti kultúra
101-106
   Önálló parasztstílus a 19. században
101-104
   Jelképes szerepek
104-106
Irodalom
107-120
A képek forrásai
121-122
Képek
123-133
Angol összefoglalás
135-153
Kolofon
Hátsó borító