Harmonikus enteriőrök

Könyvünk Kiss Edit enteriőrtervező munkáiból összeállított reprezentatív gyűjtemény, amely szeretne mindenki számára új szempontokkal vagy megszívlelendő tanáccsal szolgálni. Tanúi lehetünk, keze nyomán hogyan formálódik a tér, s nyer emberi arcot a puszta falak rendszere. A berendezéshez mindazt használja, ami az embernek jó: a természetes anyagokat eredeti formájukban, tömörfa bútorokat, növényi szálakból vagy tiszta gyapjúból szőtt textileket, pamut-, len-, tisztaselyem kelméket. A fény természetes és mesterséges változatainak széles skáláján játszik, ergonómiai és hangulatfestő lehetőségeikkel kreatívan bánva. A színharmóniákat a lélektani hatások erősítésére szakértelemmel alkalmazza, de nem csupán dekoratív vagy hangsúlyozó szerepet kínál fel számukra. A tervezőnő bátran szakít a lakberendezés formalizmusával, a közízlésbe beépült tabukkal és sémákkal. Biztos érzékkel és jó arányban vegyíti régi stílusok értékhordozó tárgyait, és modern életünk praktikus darabjait. Sajátosan finom eklektikája nemcsak a falakat melegíti fel, de sugároz valamit, amitől szabad és kerek lesz a világ. (...) Kifogástalan szépérzékről tanúskodó környezetben is hiányérzetünk támadhat: okát gyakran megfogalmazni sem igazán tudjuk, csak érezzük, hogy az emberi kéz nyoma nélküli rideg felületektől belénk költözik a rémület. A lakott enteriőr nem színházi díszlet, hanem valós életünk tükre. Fontos tehát a tér pszichológiája, a színekben rejlő lehetőségek, az optikai hatások, a minták rendszere, az anyagok, formák és struktúrák összeválogatása, és természetesen mindezek aránya, amelyekből összeáll az a komplex világ, amit röviden stílusnak nevezünk. A jól berendezett lakás stílusának abból a millió ingerből kellene fölépülnie, ami a bentlakók életérzéseiben, élményeiben, vágyaiban gyökerezik. A lélek természetrajza a kulcs ahhoz a világhoz, amiből az enteriőrtervező otthont varázsol majd. Ehhez az ember érzésvilágát kell előtérbe állítani, testének, lelkének és szellemének teljes egységében. A lakótér - bár vannak helyzetek, amikor látvány volta előtérbe kerül - elsősorban emberi kapcsolódások színtere. Itt az „én”, „te”, „ő”, „mi”, „ti” és „ők” minden alakjának működnie kell, külön is, együtt is. A lakott tér kapcsán többnyire valamiféle idillikus harmóniát emlegetünk, a valóságban azonban alternatív tereivel lehetőséget kell kínálnia korlátozottabb élethelyzetek optimális megoldásaira is. Nemcsak a színekkel, formákkal és fénnyel kell kalkulálnia, de az idővel is. A lakás emberi kapcsolatok környezete, ahol különböző életszakaszok váltják egymást, vagy működnek párhuzamosan. Egy család életébe beköszönthet olyan változás, amely az együtt-lakóktól egymás iránt még nagyobb figyelmet és alkalmazkodást kíván. Mivel az ember természetes állapotait otthona követni hivatott, helyiségek összenyitására éppúgy szükség lehet, mint elkülönítésére. A variabilitás - akár a falak tologatása, fénnyel szabályozása és optimalizálása szintjén is - elengedhetetlen. A terek átalakítása -fogyunk, szaporodunk, idősödünk, közelítünk egymáshoz vagy épp eltávolodunk -életmódunkhoz alkalmazkodik.