A Mecsek Egyesület jelentése az 1901-ik évről

Dischka Győző (1847—1901) Súlyos csapások érik egyesületünket. Legjobbjaink dőlnek ki a küzdők sorából, kik nemes lelkűk minden gondolatával támogattak bennünket s munkásságukkal egyesületünk felvirágoztatásán fáradoztak. A múlt évben három nagy halottunk volt, s most elvesztettük a negyediket Dischka Győző személyében, ki mindig tevékeny részt vett az egyesület munkájában, sőt annak megalakításában is szerepe volt, hisz az ő hivatalos helyiségében jöttek össze első ízben azok a lelkes férfiak, a kik a M. E. megalakításán fáradoztak. Egy munkában eltöltött élet után vált meg tőlünk, élete delén, munkássága zenithjén. Korán hagyott el benünket; korán családjára s a magyar tanügyre nézve, melynek hivatott, odaadó és buzgó munkása volt. Mert sokat dolgozott; erejét meghaladó munkát végzett — és ez a lázas munka emésztette föl erejét. Tudományszomjas lelke gazdag kincsesházából két kézzel ajándékozta az ismereteket tanítványainak, kikért nemes lelkének minden érzésével, áldott jó szivének minden dobbanásával rajongott. Féltő gonddal ápolta tanulóinak seregét, kikbe a tudományok mellett az erkölcsösség és vallásosság érzelmeit plántálta. Egy egész nemzedék tehet bizonyságot arról, mily odaadó szeretettel vezette növendékeit a tudományok csarnokába. S jó szive, mely egyformán osztotta szerető érzését minden tanítványának : ez ölte meg őt. Egész lelki világa ebben a szívben összpontosult s nagy lelki ereje nem tudta legyőzni a kórt, mely szivén rágódott. S el kellett vesznie, itt kellett hagynia szeretett családját, kicsiny gyermekeit s itt lelke féltett kincseit: tanítványait.