Egyetemes állam- és jogtörténet

Az Egyetemes Állam- és Jogtörténet stúdiumának újszerű anyagát tartja kézben az olvasó. Maga a tárgy elnevezésében egyetemességet ígér, ám ez csak a hagyományos szóhasználat értelmében igaz. Hiszen egyre egyetemesebbé táguló világunkban egy éves tárgy keretében lehetetlen a világ történetileg kialakult, valamennyi állam és jogrendszeréről még csak vázlatos képet is adni. így a tananyag összeállítása során óhatatlanul kényszerpályán mozog a szerkesztő és tankönyvíró egyaránt. Tudniillik behatárolt az író térben és időben, azontúl pedig a tárgy oktatásának hagyományai is befolyásolják. Közismert, hogy az egyetemes jogtörténet hazai oktatásának kezdetei a múlt század közepére nyúlnak vissza, s a nagynevű Wenzel Gusztávhoz kötődik. Az 1850-es években, ugyanis a jogi karon akkor az osztrák kormányzat betiltotta a jus patrium oktatását. Ekkor Wenzel arra az elgondolásra jutott, hogy a betiltott tárgy helyett Európai jogtörténetet kell tanítani, amely a hazai jogot (jus patrium) is magába foglalja. Egyetemes európai jogtörténet című munkája 1869-ben már harmadik kiadást ért meg. így e szükségből elkezdett munkából erény lett, amennyiben a tárgy rövidesen felsorakozott a jogtörténeti alapvizsgák - római jog, hazai jog, egyházjog - közé. Úgy tűnik, hogy az azóta eltelt több, mint száz év sem változtatott sokat a Wenzel által lefektetett célkitűzésen, azaz mindazokat a jogterületeket kell a tárgy keretében áttekinteni, amelyek alapvetően befolyásolták az európai és benne a hazai állam és jogfejlődést. E felfogás felment minket annak részletes taglalásától, hogy miért nem foglalkozunk részletesen a távol keleti jogokkal vagy netán az afrikai törzsi jogokkal. Ezen Európa centrikusságnak a ma időszerűsége mellett további indoka, hogy napjainkban az Európából kiindult kultúra soha nem látott elterjedésének és virágzásának vagyunk tanúi. E kultúra szükségszerűen közvetíti más kontinensek irányába a jogfejlődés eredményeit is. így ezek, az ottani áthatások szintén nem érthetők meg az európai jog alapos ismerete nélkül. Vállalkozásunkban tehát elsősorban azon állam és jogfejlődés! eredményeket mutatjuk be, amelyek döntően befolyásolták az európai jogi kultúra alakulását. így indulunk a Közel-Keletről, Mezopotámiából és az európai abszolutizmusoknál végezzük. Másrészről fontos hangsúlyozni, hogy bizonyos vonatkozásokban megkíséreljük megújítani a tárgy oktatását. Ez esetünkben főleg abban nyilvánul meg, hogy az állam és jogfejlődés fontosabb csomópontjaira tekintettel egy-egy mintát ragadunk ki, vagy megpróbálunk szintetizálással egy áttekintést, keresztmetszetet adni. Ily módon a középkort illetően szakítunk azzal a hagyományos felfogással, amely országonkénti felsorolásban és kronologikus sorrendben kísérte végig az egyetemes állam- és jogfejlődést.