Biztonság és jog konferenciakötet

Mindig is jelentős tudományos teher nehezedett azon kutatókra a társadalomtudományok terén, akik a „biztonság” - mint általános koncepció fogalmát - gazdasági, jogi, vagy iparági, szűk körben értelmezett szakmai szempontok alapján kívánták meghatározni. A jogtudományok területén a biztonság hiánya számos álláspont szerint egyfajta fenyegetést, veszélyt, kárt, hátrányt jelent, így maga a „biztonság” egy sajátos védelmi, konzervációs állapotot testesít meg. Így az értelmezés terén a joggyakorlatban gyakran alkalmazott ún. negatív megközelítés szolgálhat kiindulópontként tekintettel arra, hogy a biztonság fogalma legegyszerűbben annak hiányán keresztül értelmezhető. Figyelemmel a jogi értelemben vett biztonság multilaterális jellegére, ahogyan a gazdasági -, úgy szükségszerűen a jogi érdekek esetleges sérelme sem zárható ki teljes mértékben, tekintettel a fogalom relatív jellegére. Ugyanakkor az ember, mint jogalany biztonságát holisztikus megközelítéssel a személyét, valamint anyagi javait érő valamennyi fenyegetést és sérelmet figyelembe vevő, egymásra épülő megközelítés útján lehetséges értelmezni. A negyedik ipari forradalom következtében a fentiek alapján vett biztonság kérdésköre új dimenziót jelentve számottevő mértékben az online térben jelenik meg. Dinamikáját tekintve e kérdéskör - az információs-kommunikációs technológiák fejlődésével, különösen a jelenlegi COVID-19 okozta pandemiás helyzet kapcsán bekövetkezett változások okán - a korábbiakhoz képest jelentősen felgyorsult. A jelenlegi tudományos, műszaki és gazdasági fejlődés szintje, az ún. „state of art” új igényeket és jelenleg még nem ismert kockázatokat, kihívásokat generál. A konferencia 2020. december 8-án a fent részletezett aktualitásokra figyelemmel a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar Kriminológia és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszéke által került megszervezésre a biztonságpolitika területén folytatott kutatási munka hagyományának további ápolásaként. Az előadások anyagát jelen kötetünkben az Olvasó szíves figyelmébe ajánljuk. (...) In this work, the attention would be given only to a singular compulsory measure in the form of therapy and within its frames so-called pharmacological therapy. This institution is relatively new to polish law, still, from the very beginning, it caused a lot of controversies. In its current form, it is one of the examples of systemic paradoxes in the Polish law. Even though the institution is imprinted into law in fact without the cooperation of the culprit. The sole purpose of the measure prescribed in the law is that it should lower the libido of the offender in order to prevent future sexual crimes towards minors. The work aims to answer the question, whether the measure of pharmacological therapy can be labelled as compulsory measure and whether in fact, it has a place in criminal law. Compulsory measure in the form of pharmacological therapy was introduced into polish criminal law in the year 2005 with the adoption of the law from 27th of July 2005 on the amendment of the Criminal Code and Criminal Penitentiary Code